Az ajtómon kopogtak mire ijedten összerezzentem az ágyon és kikiáltottam:
-Takarodj, bárki is vagy!Mondjuk a Tom vagy akkor bejöhetsz de majd meglátjuk-mondtam és visszazuhantam az ágyba de megint kopogást hallottam.Vettem egy nagy levegőt és odalépkedtem az ajtóhoz és nagyra tártam.Egy 190 magas pasi állt előttem, fekete haja felzselézve ruhája egy szépen vasalt.A meglepődéstől eltátottam a számat mire a pasi a kezét nyújtotta egy kedves mosoly kíséretében.Én csak hülyén néztem rá mint borjú az új kapura.
-Hogy jutott be?-kérdeztem félvállról.
-Nyitva volt minden.De attól függetlenül miért kell így beszélned velem?
-Köze?Fél kézzel elintézem!-mondtam kihívóan.
-Ne keresd magadnak a bajt!-fenyegetően csengett a hangja de nem nagyon hatott rám.Még azt sem tudom ki a szar de már civakodok vele.Olyan hülye vagyok de hát én keverem folyamatosan magamnak a szart.Ránéztem közönyösen mire újra megszólalt.
-Na gyere ha ennyire nagynak érzed magad!
-Nem keverek megint szart-suttogtam magam elé-Csak még nagyobb gondom lesz belőle-gondolkodtam hangosan mire a pasas megint a kezét nyújtotta.Vettem egy nagy levegőt és belecsúsztattam a kezemet ami az övéhez képest icike-picike volt.
-Peter Witston.
-Emma Newfel.Ha szabd tudnom, miért tört be hozzánk?
-Én leszek az ön ügyvéde.
-Á!Akkor fáradjon beljebb-álltam odébb az ajtóból miközben már a rádió távkapcsolóját kerestem a szememmel.Mikor megtaláltam odasiettem és lehalkítottam és leültem az ágyra és onnan néztem a férfit.Peter körbe-körbe forgott és bámészkodott a szobába míg meg nem akadt egy fényképen a szeme amin én, Bill és Tom voltunk.Kezébe vette és tovább siklott a tekintete a következő képre amin a banda volt látható miközben az utca patkáján ülünk.Majd jött egy kép Tommal és még volt egy amin csak a tesóimmal együtt vagyunk, meg egy családos.
-Miután abbahagyta a bámészkodást rátérhetnénk a tárgyra?
-Ó persze.Megkérhetném hogy kezdje az elejéről?Mondja el az egészet röviden egybeolyóan és csak a lényeget.Majd a tárgyaláson próbálja részletezni.
-Ő, oké.Az ott kezdődött mikor Apám meghalt meg megverte az akkori barátom, és Alex volt az aki felkarolt gyászomból és bánatomból, talán mintha értette volna fájdalmam ami szerintem nálam csak egy illúzió volt.Fél évig jártunk mikor rajta kaptam hogy megcsalt és kidobtam.Egyik nap elkapott és követelte hogy csókoljam meg de én ellentmondtam.Ebből lett a baj és megvert.Azóta egy fél év telt el és minden héten eljött az adagjáért.Először próbáltam elmenekülni feleselni segítséget kérni az utcán lévőktől de semmi.
-Ismerősöktől miért nem kért segítséget?-szakított félbe mire odafordultam a géphez és beindítottam a videót.Ledermedten nézte és nem tudta hogy mit mondjon vagy tegyen.
-Ezért.De folytatom.Ott tartottam hogy segítség kérés.Tudtam már egy idő után hogy nem menekülhetek kegyetlen bosszúja és vasmarka elől hisz erősebb és gyorsabb nálam.Egyik nap a suliban tört rám de nem tudom miért.Gondoltam itt nem tud megtámadni hisz iskola.Ekkor egy akkorát tévedtem hogy én és a jelenlegi pasim a kórházban kötöttünk ki.Nekem nem volt különlegesebb sérülésem kék és zöld foltokon kívül de benn tartottak amit nem értettem de mind egy.Másnap megint ránk tört a kórházban de akkor sikerült megmenekülnöm és kiüldözte két szekrény pasi a kórházból.A suliban a tesitanárral volt egy összetűzésem és kiteregette a kártyáit ami épp a győztes lapokból állt.Aznap nem mentem be az órákra hanem kint ültem a hidegben hogy megnyugodjak egy kicsit és az a napom már nem lehetett rosszabb mert újra felbukkant a sötét lovag.Mivel már így is ideges voltam visszaütöttem neki ami egy pofonból és egy tökön rúgásból állt meg még egy pofonból.A második pofon után már megunta és tudta hogy vége a játéknak ezért hagyott egy kis karácsonyi ajándékot.Miután lekezeltek hazajöhettem ami egy kicsit fura volt mert mikor csak zöld foltjaim voltak akkor benn tartottak most meg nyílt felületi sérülésem és nem.De mondjuk örülök neki hogy elengedtek mert volt agy jó délutánom.
-Még így tömören is hosszú!-fújta ki magát a férfi.
-Hát igen.Forgalmas volt ez a három hét-ekkor csöngetés zavarta meg a kis beszélgetésünket.Kinéztem az ablakon és Tomot pillantottam meg és azonnal leszaladtam hogy ajtót nyissak.Peter csak ült és nézett utánam hogy mi történhetett amiért így elrohantam.Lent:
-Szia szívem!-öleltem meg boldogan utána egy csókban forrtunk össze.
-Szia cica!Miért nem mukkantál ma meg a suliban?
-Egyszerűen ilyen kedvem van és szerintem ilyen marad egy ideig mert egyszerűen ez van.Te vagy a kivétel mert Te nagyon meghatározó szerepet töltesz be az életemben és mivel szoros kapcsolat fűz hozzád ezért vagyok képes veled beszélni.Még a saját ikreimre is haragszom Jenre azért mert követelőzik Ly meg folyton a nyomomban van és nem hagy nyugton.Anya...Hmmm, Anyát ma még nem láttam.
-Nem lehetne hogy bent mesélj ne itt kint mert megfogyok!?
-Ja bocs!Gyere csak be!Érezd otthon magad!-tártam ki az ajtót, közben zavaromban kipirultam.Nagyban beszélgettem Tommal lent a nappaliban mikor mondta hogy menjünk fel és akkor jutott eszembe Peter aki fent várt rám.
-Ő, Tom van egy kis bibi!...-vakargattam a tarkóm.
-Mi?-vágott olyan ,,értelmes" fejet.
-Itt van fent a szobámban az ügyvédem csak mikor csöngettél kiment a fejemből.Öcsém, biztos pipa lesz rám és nem csak Ő hanem Anyu is ha találkozok vele-töprengtem hangosan.
-Akkor menjünk fel.Kérj bocsánatot és ennyi.Biztos megbocsát, hisz az ügyvéded.
-Ja remélem...-húztam el a szám mint egy kényes kisgyerek.
Fent mikor beléptünk a pasi ott ült a gépem előtt és nézett valamit.Én csak zavarodottan néztem rá mire felállt és kezet nyújtott a mögöttem álló rasztásnak.
-Emma ügyvédje, Peter Witston!
-Emy barátja, Tom Kaulitz!
-Ó!Akkor gondolom el tudja mondani hogy is történt az Ön nézőpontjából ez az ügy.Segít?
-Persze!Ha ezzel a barátnőm segítségére lehetek bármikor!
Még jó két órát beszélgettünk Peterrel majd mikor hazaért a nővérem meg a húgom akkor szépen elköszöntünk tőle és útjára engedtük.Persze jött a tesóim kíváncsi nézése de durcis voltam rájuk ezért nem adtam nekik választ had törjék a buksijuk.
Következő héten a tárgyaláson...
2010. december 26., vasárnap
2010. december 25., szombat
Az ikrek naplójából : 9. rész
Tom azonnal kivitt az utcára és fogott egy taxit.A taxisnak kidülledtek a szemei mikor beszálltunk.
-Mit bámul már?Induljon már a kórházhoz!-hadarta idegeden Tom.-Nem lesz semmi baj!Nyugodj meg!-simogatta a fejemet.Néha, néha egy sikoly is elhagyta a számat.A fájdalom annyira kínzott mint még soha életemben.Rázott, folytogatott, lefárasztott, elszomorított és elsorvasztotta bennem azt a reményt hogy valaha is fogok menekülni ettől a fájdalmas emléktől. Könnyeim zápor esőként hullottak alá, ami az így is ázott felsőmre hullott.Tom kétségbe esetten nyugtatgatott miközben minden porcikája remegett.Érintése lágy és biztató volt ami ebben a pillanatba nagyon jól jött.Szája már lila volt a hideg miatt de nem érdekelte.Engem helyezett maga elé ami melegséggel öntötte az így is búskomor szívemet.Alig 5 perc alatt odaértünk nekem még is egy örökké valóságnak tűnt.A sofőr fél szemmel Tom pulóverét méregette ami már teljesen átázott a sok vértől.Beérve a kórházba a recepciós lefagyott majd benyomott egy gombot és egy csomó ember gyűlt körénk.A legtöbbje orvos és nővér volt.Leszedték a kötést és sterilizálták a sebet de ők is nagyot néztek.Kaptam egy kis vérbeöntést és még ezer meg egy vizsgálatot végeztek rajtam.Nem tartottak benn de egy hétig vissza kell járnom hogy ellenőrizzék hogy nem-e kaptam valamiféle betegséget.Jó szar volt az utóbbi három hetem.Nyílvánosan megvertek, megaláztak és felforgatták a magánéletem.Most érzem a legjobban apa hiányát.Nincs aki biztasson és megvédjen Tomon kívül.Ő volt az egyetlen akiben feltétel nélkül megbíztam.Még Tomban meg a tesóimban sem bíztam annyira mint benne.
Mikor utamra bocsátottak a kórházból nem haza mentem.Tom ragaszkodott hozzá hogy velem jöjjön mert félt attól az állattól.Elmentem a kedvenc helyemre amit csak én és Apa tudtunk.Ez volt a titkos helyünk mikor összezavart minket az élet.Tomnak csak azért mutattam meg mert Ő volt a családom után a legfontosabb ember.Mindig segített összekapart ha kellett és helyrerázott.Talán Ő a második apám vagy nem is tudnám megfogalmazni mim de nagyon jó hogy van nekem.
Mikor megérkeztünk a kis tisztáshoz ahol volt egy tó.Mellette egy kis bungaló szerűség amik puffokat rejtettek.A két puff már ütött-kopott volt de még most is az a kis meghitt illata volt amit annyira szeretek.Mélyet szívtam a levegőből ami most nem volt csípősen hideg volt de mégis melegség járta át minden porcikámat.Mintha a szél az én kedvemért jött volna elő és hozta volna magával a hóesés.A szép belekapott a hajamba és orcámat megcsípte a dermesztő fagy.Lelkemből eltűnt a bánat, a háborgás, a nyugtalanság, a düh, a félelem, az aggodalom, minden ami belém szorult ebben a forgalmas három hétben.Lelkemet simogatta a békés táj és tudtam hogy Apa szelleme is itt kering köztünk.Tomot odahúztam a puffokhoz és mint egy játékos kisgyerek húzogatni kezdtem a ruháját és játszani kezdtem a hajával.Csak egy könnyed és nyugodt mosolyt futott át rajta.
-Te vagy a fogó!-és eliszkoltam.
-Te kis csibész!-és utánam futott.Mikor sikerült beérnie megragadta a derekam és beborultunk a friss ropogós hóba.Nevetve gurultunk a hóban és kacajunk felhőtlen és örömteli volt a körülményekhez képest.A kötés az most egy kicsit átázott és csípett de nem érdekelt a fájdalom.Csak a táj, Tom és én számítottunk itt és senki más.Amikor már szétázott minden ruhánk visszavonultunk a bungalóba.Kicsit megmelegedtünk és közben mind ketten elmélyülten gondolkodtunk....gondolkodott.Én csak elkalandoztam arcán és gyönyörű szemeit fürkésztem amik meleg, nyugtató és őrítően szépek voltak.Hirtelen ötlettől vezérelve cirógatni kezdtem arcát és mélyen belenéztem mogyoró barna szemeibe.Azonnal vette a lapot de kiszaladtam a házikóból be az erdőbe.Hamar megtalált és szemében úgy csillogott az öröm mint egy kisgyerek szemében.Hozzám hajolt de én az ujjamat rátettem a szájára.
-Mi a baj édesem?-simogatta a hátamat.
-Az hogy mindjárt besötétedik és nem találunk ki-bújtam ki karjai közül és elkezdtem kifelé húzni.Az erdő szélén egy jó fél óra múlva fogtunk egy taxit ami hazavitt minket.Először én szálltam ki majd Tom ment tovább a saját házukhoz ami itt volt egy utcával feljebb.Belépve megütköztem mikor megláttam hogy mi zajlik a házban.Anya ledöntött egy üveg bort és sír a nappaliban miközben másik két testvérem próbálja összekaparni az összeroskadt nőt.Mikor megláttak nővérem fújtatva odajött és nekem szegezett egy határozott kérdést ami így szólt:
-Hol császkáltál?
-Tudod nekem is VOLT magánéletem amíg ki nem figurázták és szét nem kürtölték.Nem kötném az orrotokra mert még szabad országban élek és jogom van ahhoz hogy azt mondjak embereknek amit akarok.Ezért most titok marad hogy hol voltam!-és tovább mentem a szobámba.Jókedvem azonnal elpárolgott, helyette csak idegeskedhettem és dúlhattam-fúlhattam.Valaki kopogott de rá sem hederítettem, majd csak elmegy ha megunta a várakozást.Kiartóan kopogott ami jelen helyzetben annyira felhúzta az agyamat és odamentem kinyitni.
-Neked meg mi a szent szar bajod van?Ha semmi akkor takarodhatsz!-kiabáltam bunkón húgomra.
-De ezt szerintem neked is kellene tudnod-mutatott a számítógép felé.
-Mi van vele?
-Gyere!-odasétált és bekapcsolta közben az átázott gézt méregette.
-Újra kéne kötni.Segítsek?
-Nem kell!Megoldom egyedül-a csendet a gép zúgása zavarta meg.10 perc alatt be is indult és a rendszer is felállt.Azonnal megnyitotta Ly a youtube-ot és beírta: ,,Kegyetlen élet" címet.Egyre jobban izgultam és féltem.Mikor kihozta a találatokat nem hittem a szememnek.Az elsőn ott térdel egy fiú egy lány keze felett és egy óriási vértócsa lengi körül őket ami a csaj kezéből származott.És beteljesült amit nem akartam.Híres lettem.De az még fájóbb hogy nem magam akaratából hanem egy véletlen szar eset miatt.A videót több mint két millióan nézték már meg.
-Csodás!Kurva jó!Celeb lettem!Mi jöhet még ezután?Tévé?Ég szakadás?Élő műsör?Kafa!Mondhatom kicseszett jó!És melyik barom volt aki felvette hogy szenvedek?-és belerúgtam az így is már szinte összeroskadó ágyamba ami nagy reccsenéssel jelezte hogy milyen régi.Leültem a gép elé ahol bekapcsoltam az msn-t amin mind a három bandatag fenn volt és ennyiből állt a jelenlegi gyors üzenetük:
,,Ki volt ez a barom állat!:@".Tudtam hogy ők is látták és hogy nem happyk.Mind a hárman egyszerre írtak rám, mintha csak összebeszéltek volna.Első üzenetük ebből állt mind hármuknak:
,,Láttad?"-csak elmosolyodtam és visszaírtam mind hármuknak hogy tudom de nem láttam.Nem is tudom miért de mégis rámentem a videóra.Kíváncsi lettem volna?Nem is tudom miért de megint végignéztem ahogy ott sikítozok Alex kezei között, ahogy kiserken a vérem miközben nyomja neki a bicskát...azzal a bicskával követte el a merényletet ami még tőlem kapott.Ezüst nyele most bíborosan csillogott ahogy a hó is.Megfagyva és üveges tekintettel néztem ezt a szánalmasan rossz emléket.Ezer meg ezer komment volt már nála.Az egyikben ez állt:
,,Ez brutális!A videografikája és a cselekmény is.Ez hol készült mert akik ott lehetnek nem épp az illem bálványai." és még ilyesfajta dolgokat is lehetett olvasni durvább és finomabb kiadásokban.
-Biztos hogy ne segítsek?-kérdezte aggódva Leila de nem válaszoltam hanem felkeltem az asztaltól és lementem.Lent már senki nem volt, síri csend uralkodott el a házon.Elővakartam a gézt meg ami kellett és lecseréltem a kötést.Az az egy idegesítő tényező volt csak hogy a graffiti bajnok folyton ott volt a nyomomban és nézett mintha nem látott volna még fehér embert.A kezemben a karc tisztán kivehető volt.A dátumot gyöngy betűkkel írta rám és ebből is látszott mennyire maximalista.Egy kis nyikkanást sem adtam ki magamból következő nap sem.Suliban csak ültem és néztem.Mindenki ott tolongott körülöttem.Két órát bírtam ki szemek kereszt tűzébe majd hazamenekültem de az utcán többen meg is állítottak és megkérdezték hogy én vagyok-e az a videóból.Csak ennyi volt a válaszom:
-Közöd?-és tovább baktattam az otthonom felé a biztonságos kis szobámba ahol senki sem háborgat és békében hagy élni.Otthon megebédeltem és felvonultam ahol bekapcsoltam a rádiót és a legszomorúbb számaimat tettem be max hangerőre.Fél három körül járhatott az idő mikor valaki már fél órája kitartóan ráfeküdve a csengőre csengetett.
Észre sem vettem mindaddig míg be nem jutott...
-Mit bámul már?Induljon már a kórházhoz!-hadarta idegeden Tom.-Nem lesz semmi baj!Nyugodj meg!-simogatta a fejemet.Néha, néha egy sikoly is elhagyta a számat.A fájdalom annyira kínzott mint még soha életemben.Rázott, folytogatott, lefárasztott, elszomorított és elsorvasztotta bennem azt a reményt hogy valaha is fogok menekülni ettől a fájdalmas emléktől. Könnyeim zápor esőként hullottak alá, ami az így is ázott felsőmre hullott.Tom kétségbe esetten nyugtatgatott miközben minden porcikája remegett.Érintése lágy és biztató volt ami ebben a pillanatba nagyon jól jött.Szája már lila volt a hideg miatt de nem érdekelte.Engem helyezett maga elé ami melegséggel öntötte az így is búskomor szívemet.Alig 5 perc alatt odaértünk nekem még is egy örökké valóságnak tűnt.A sofőr fél szemmel Tom pulóverét méregette ami már teljesen átázott a sok vértől.Beérve a kórházba a recepciós lefagyott majd benyomott egy gombot és egy csomó ember gyűlt körénk.A legtöbbje orvos és nővér volt.Leszedték a kötést és sterilizálták a sebet de ők is nagyot néztek.Kaptam egy kis vérbeöntést és még ezer meg egy vizsgálatot végeztek rajtam.Nem tartottak benn de egy hétig vissza kell járnom hogy ellenőrizzék hogy nem-e kaptam valamiféle betegséget.Jó szar volt az utóbbi három hetem.Nyílvánosan megvertek, megaláztak és felforgatták a magánéletem.Most érzem a legjobban apa hiányát.Nincs aki biztasson és megvédjen Tomon kívül.Ő volt az egyetlen akiben feltétel nélkül megbíztam.Még Tomban meg a tesóimban sem bíztam annyira mint benne.
Mikor utamra bocsátottak a kórházból nem haza mentem.Tom ragaszkodott hozzá hogy velem jöjjön mert félt attól az állattól.Elmentem a kedvenc helyemre amit csak én és Apa tudtunk.Ez volt a titkos helyünk mikor összezavart minket az élet.Tomnak csak azért mutattam meg mert Ő volt a családom után a legfontosabb ember.Mindig segített összekapart ha kellett és helyrerázott.Talán Ő a második apám vagy nem is tudnám megfogalmazni mim de nagyon jó hogy van nekem.
Mikor megérkeztünk a kis tisztáshoz ahol volt egy tó.Mellette egy kis bungaló szerűség amik puffokat rejtettek.A két puff már ütött-kopott volt de még most is az a kis meghitt illata volt amit annyira szeretek.Mélyet szívtam a levegőből ami most nem volt csípősen hideg volt de mégis melegség járta át minden porcikámat.Mintha a szél az én kedvemért jött volna elő és hozta volna magával a hóesés.A szép belekapott a hajamba és orcámat megcsípte a dermesztő fagy.Lelkemből eltűnt a bánat, a háborgás, a nyugtalanság, a düh, a félelem, az aggodalom, minden ami belém szorult ebben a forgalmas három hétben.Lelkemet simogatta a békés táj és tudtam hogy Apa szelleme is itt kering köztünk.Tomot odahúztam a puffokhoz és mint egy játékos kisgyerek húzogatni kezdtem a ruháját és játszani kezdtem a hajával.Csak egy könnyed és nyugodt mosolyt futott át rajta.
-Te vagy a fogó!-és eliszkoltam.
-Te kis csibész!-és utánam futott.Mikor sikerült beérnie megragadta a derekam és beborultunk a friss ropogós hóba.Nevetve gurultunk a hóban és kacajunk felhőtlen és örömteli volt a körülményekhez képest.A kötés az most egy kicsit átázott és csípett de nem érdekelt a fájdalom.Csak a táj, Tom és én számítottunk itt és senki más.Amikor már szétázott minden ruhánk visszavonultunk a bungalóba.Kicsit megmelegedtünk és közben mind ketten elmélyülten gondolkodtunk....gondolkodott.Én csak elkalandoztam arcán és gyönyörű szemeit fürkésztem amik meleg, nyugtató és őrítően szépek voltak.Hirtelen ötlettől vezérelve cirógatni kezdtem arcát és mélyen belenéztem mogyoró barna szemeibe.Azonnal vette a lapot de kiszaladtam a házikóból be az erdőbe.Hamar megtalált és szemében úgy csillogott az öröm mint egy kisgyerek szemében.Hozzám hajolt de én az ujjamat rátettem a szájára.
-Mi a baj édesem?-simogatta a hátamat.
-Az hogy mindjárt besötétedik és nem találunk ki-bújtam ki karjai közül és elkezdtem kifelé húzni.Az erdő szélén egy jó fél óra múlva fogtunk egy taxit ami hazavitt minket.Először én szálltam ki majd Tom ment tovább a saját házukhoz ami itt volt egy utcával feljebb.Belépve megütköztem mikor megláttam hogy mi zajlik a házban.Anya ledöntött egy üveg bort és sír a nappaliban miközben másik két testvérem próbálja összekaparni az összeroskadt nőt.Mikor megláttak nővérem fújtatva odajött és nekem szegezett egy határozott kérdést ami így szólt:
-Hol császkáltál?
-Tudod nekem is VOLT magánéletem amíg ki nem figurázták és szét nem kürtölték.Nem kötném az orrotokra mert még szabad országban élek és jogom van ahhoz hogy azt mondjak embereknek amit akarok.Ezért most titok marad hogy hol voltam!-és tovább mentem a szobámba.Jókedvem azonnal elpárolgott, helyette csak idegeskedhettem és dúlhattam-fúlhattam.Valaki kopogott de rá sem hederítettem, majd csak elmegy ha megunta a várakozást.Kiartóan kopogott ami jelen helyzetben annyira felhúzta az agyamat és odamentem kinyitni.
-Neked meg mi a szent szar bajod van?Ha semmi akkor takarodhatsz!-kiabáltam bunkón húgomra.
-De ezt szerintem neked is kellene tudnod-mutatott a számítógép felé.
-Mi van vele?
-Gyere!-odasétált és bekapcsolta közben az átázott gézt méregette.
-Újra kéne kötni.Segítsek?
-Nem kell!Megoldom egyedül-a csendet a gép zúgása zavarta meg.10 perc alatt be is indult és a rendszer is felállt.Azonnal megnyitotta Ly a youtube-ot és beírta: ,,Kegyetlen élet" címet.Egyre jobban izgultam és féltem.Mikor kihozta a találatokat nem hittem a szememnek.Az elsőn ott térdel egy fiú egy lány keze felett és egy óriási vértócsa lengi körül őket ami a csaj kezéből származott.És beteljesült amit nem akartam.Híres lettem.De az még fájóbb hogy nem magam akaratából hanem egy véletlen szar eset miatt.A videót több mint két millióan nézték már meg.
-Csodás!Kurva jó!Celeb lettem!Mi jöhet még ezután?Tévé?Ég szakadás?Élő műsör?Kafa!Mondhatom kicseszett jó!És melyik barom volt aki felvette hogy szenvedek?-és belerúgtam az így is már szinte összeroskadó ágyamba ami nagy reccsenéssel jelezte hogy milyen régi.Leültem a gép elé ahol bekapcsoltam az msn-t amin mind a három bandatag fenn volt és ennyiből állt a jelenlegi gyors üzenetük:
,,Ki volt ez a barom állat!:@".Tudtam hogy ők is látták és hogy nem happyk.Mind a hárman egyszerre írtak rám, mintha csak összebeszéltek volna.Első üzenetük ebből állt mind hármuknak:
,,Láttad?"-csak elmosolyodtam és visszaírtam mind hármuknak hogy tudom de nem láttam.Nem is tudom miért de mégis rámentem a videóra.Kíváncsi lettem volna?Nem is tudom miért de megint végignéztem ahogy ott sikítozok Alex kezei között, ahogy kiserken a vérem miközben nyomja neki a bicskát...azzal a bicskával követte el a merényletet ami még tőlem kapott.Ezüst nyele most bíborosan csillogott ahogy a hó is.Megfagyva és üveges tekintettel néztem ezt a szánalmasan rossz emléket.Ezer meg ezer komment volt már nála.Az egyikben ez állt:
,,Ez brutális!A videografikája és a cselekmény is.Ez hol készült mert akik ott lehetnek nem épp az illem bálványai." és még ilyesfajta dolgokat is lehetett olvasni durvább és finomabb kiadásokban.
-Biztos hogy ne segítsek?-kérdezte aggódva Leila de nem válaszoltam hanem felkeltem az asztaltól és lementem.Lent már senki nem volt, síri csend uralkodott el a házon.Elővakartam a gézt meg ami kellett és lecseréltem a kötést.Az az egy idegesítő tényező volt csak hogy a graffiti bajnok folyton ott volt a nyomomban és nézett mintha nem látott volna még fehér embert.A kezemben a karc tisztán kivehető volt.A dátumot gyöngy betűkkel írta rám és ebből is látszott mennyire maximalista.Egy kis nyikkanást sem adtam ki magamból következő nap sem.Suliban csak ültem és néztem.Mindenki ott tolongott körülöttem.Két órát bírtam ki szemek kereszt tűzébe majd hazamenekültem de az utcán többen meg is állítottak és megkérdezték hogy én vagyok-e az a videóból.Csak ennyi volt a válaszom:
-Közöd?-és tovább baktattam az otthonom felé a biztonságos kis szobámba ahol senki sem háborgat és békében hagy élni.Otthon megebédeltem és felvonultam ahol bekapcsoltam a rádiót és a legszomorúbb számaimat tettem be max hangerőre.Fél három körül járhatott az idő mikor valaki már fél órája kitartóan ráfeküdve a csengőre csengetett.
Észre sem vettem mindaddig míg be nem jutott...
2010. december 22., szerda
Az ikrek naplójából : 8. rész
- Tudom!-léptem immár be a terembe az óra kellős közepén-Tessék itt az ellenőrzőm.Ez lesz a karácsonyi ajándékuk-dobtam le a könyvecskét az asztalre.
- Vigye nem kell!-mondta a tanár.
- Jó oké!-és mentem tovább.Mikor már az osztály felénél jártam leesett hogy mit mondott-Bolondok napja van?De esik a hó?!-néztem hülyén a tanárra.
-Nem!De most sipirc a helyére!
-Nem vagyok gyerek hogy itt sipircezzen-Tom még nem volt benn.
A csöngetés nagy megkönnyebülést okozott mert azt hittem ott halok meg helyben unalmamban.Kilépve a folyosóra döbbent szempárok és feszültség vett körül.Csodálkozó és ijedt arcokat is találtam körbenézve de csak egy embert kerestem akit meg is találtam:
-Szia Tom!-és kaptam hozzá még egy szájra puszit is.
-Szia cica!Hova tartasz?
-A fórumhoz.
A fórum a suli hírtáblája volt.Ott voltak kiírva a programok, versenyek, pályázatok stb.A tábla körül még sosem volt akkor tömeg mint most.Feszültség vette körül az egész tömeget akik ott voltak.Mindenki tolakodott káromkodott a másikra.Tommal egy hülye pillantást vetettünk egymásra.Akik nem a tábla körül voltak azok a telefont nyomkodták.Kicsit összezavarta az egész.Betolakodtunk hogy mi is lássuk azt a nagyon nagy hírt.Amikor megláttam szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni.Tüdőmből elfogyott a levegő, a félő szempárok tűként fúródtak bőrömbe.A helység összement az emberek úgy éreztem összenyomnak.Lábaim remegtek, szemeim szikrát hánytak.Kezem lendült és úgy ahogy volt be is törtem a fórumtáblát.Döbbent számpárok nézték a dühtől fújtató párt.
-Rohadt, köcsög, mocsadék!-ordítottam a táblán maradt képnek.
A képen Alex mosolygott vissza rám.De nem csak ez volt hanem még volt egy-két pár ,,csodás" kép.Ott volt a ,,csalános" kép ahol a fél arcomról csorgott a vér és az exem ott áll és már adja a következőt.Volt még képsorozat is ami azt ábrázolta hogy fejen rúg és én beleszédülök a vízbe.Mindennek a tetejébe még volt egy oldalcím is.A telefonom rekord sebeséggel vettem elő és nyomtam be az oldalt.Szereplők: Tom, Alex, Én, nap: szombat, helyszín: kórház.A múltheti incidens volt rajta amikor Alex felpofoz, én menekülök, Tom meg pánikrohamot kap és kitépi a kezéből az infúziót.A telefon a betört táblán csattan.Mindenkit fellökve szálguldottam le a tesitanárhoz.Belépve nem a csilingelő hangom köszöntötte hanem a jobb öklöm.
-Lejegeljem még egy monoklival?-üvöltöttem-Vagy csináljak pornót a mocskos kis életéből?-a tanár szemét leszegve, kezét ökölbe szorítva tűrte.Még egyet belerúgtam és repültem a törzshely felé.
-Ti láttátok?-lassan bólogatni kezdtek.
Én csak idegesen felpattantam az asztallapra.Csöngetéskor nem mentem be.Ott ültem és néztem ki a fejemből.,,Nem hiszem el hogy ilyen mocsadékok ezek az emberek.Pedig mindegyik azt mondja:
Hogy csak a javadat akarom!"-gondoltam magamba.Még a gondolataim között megfordult az is hogy jövőhéten kezdődnek a tárgyalások.Már a 4. órából is csak 15 perc volt.Ekkor valaki lágyan megszólított:
-Hy baby!
-Miért jöttél?-kérdeztem lenézően.
-Tudod te azt!De megúszhatod ha adsz egy csókot!-mutatott a szájára.Erre jól képen töröltem a mutatott testrészen.Megragadta a csuklóm és megajándékozott egy monoklival.Neki sem lesz többé gyereke mert olyan erősen tökön rúgtam ahogy csak tudtam.Felemelt és lebaszott a földhöz.A hó még nem volt nagy ezért a kövek még feltudták sérteni az arcom.Erre minden erőm elszállt és hagytam magam.Rugdosott minden erejéből.Amikor összeszedtem maréknyi erőm felálltam és nekitámaszkodtam a falnak.Nyílt az ajtó és kilépett rajta egy srác.
Az órán:
-Bill!Rossz előérzetem van!-bökte meg öccsét.Egész órán görcsben állt a hasa és szíve szorongott.
-Miért?
-Nem tudom!
-Akkor menj ki levegőzni!
-Oké!Köszi!-felkapta táskáját és kiment.Lefelé menet az udvarra gondolkodott.Mélyen elmerült magában.Mikor már az udvar kapuja előtt volt megállt.Visszafordult és bement a tesitanárhoz.Mivel épp órát tartott gondolta hagy egy kis ajándékot.Fel forgatta az egész szobát és behozott egy kis havat is a karácsonyi hangulatért.Miután megnézte alkotását megindult újra az udvar fele.Kilépve az udvarra Alexet pillantotta meg.Az agyában a vészjelző csilingelni kezdett.Ledobta táskáját immár a 3 centis hóra.Tudta hogy nem bánhat el vele egyedül mert akkor megint a kórházban kötne ki.Szinte felrepült az osztályba vissza.A lépcsőket 4-vel szedte.Berontott az órára mire a tanár meghőkölt.Ijedt tekintete Billre irányult és csak ennyit nyögött ki és már rohant le:
-Alex!-erre a szóra a két fiú úgy ugrott mint a nikkelbolha.A többiek csak később kapcsoltak és ők is letódultak.A tanár értetlenül és zavarban állt az üres teremben.
Udvaron:
-Elszaladt ijedtében a hősszerelmes?-sziszegte.A düh mérhetetlenül nagy volt bennem amit egy pofonban nyílvánítottam ki.Az energiám a 0-val volt egyenlő ezért lerogytam a földre.
-Igen?Hát akkor boldog karácsonyt!-elővette a bicskáját majd az egyik kezével a csuklómnál lefogott.A könyökömnél a lábával rátérdelt majd a bicskát a bőrömhöz simította.Rácsapott még egyet a bicska oldalával a kezemre majd szépen elkezdett bele írni.Lábaimmal kapálóztam, szemeiből kicsordult a könny, a torkom megszakadt.Úgy sikítottam ahogy csak tudtam amiben erősen csengett a fájdalom.A mellettünk lévő teremből az egész osztály odatódult az ablakhoz.Elszörnyedve nézték ahogy a srác a kezembe karcolja a dátumot.
Toméknál:
Mikor meghallották sikolyom ledermedtek.Egymásra néztek és már nem lépcsőztek, szálltak az udvar felé.Még két fiút láttak meg a folyosón akik az udvar felé tartanak.Már 5-en rohantak kifelé.
Kilépve leblokkoltak.Óriási vértócsa színezte a havat bíborszínűre.A srác épp törölgeti a lányba a bicskáját.A lány csak sikít és kapálózik.Az 5 srác egyszerre ront neki a nyugodt exnek.Alexnak gúny és undor volt az arcán.Tom behúzott neki kettőt és felrúgta majd a hozzám lépett.Én a kezemet néztem és nem tudtam hogy mit csináljak.Keservesen sírtam a fájdalom mardosott.Tom simogatta a fejem és csitítgatott míg a másik 4 verőlegény elintézte a baját Alexnek.Csitítgatott, csirógatott, fejemet maga felé fordította.
-Nyugodj meg!Mély levegőket vegyél!-elengedett és elkezdte levenni azt az 1 szál pólót ami rajta volt.Kettészakította és bekötötte.
-Gyere!-felkapott és elkezdett bevinni.Ekkor már az egész iskola kinn volt mert kicsöngettek.Megint jöttek a mentők és kezdődött előröl a cirkusz.Tom mellettem volt egész végig.Mikor meglátom nyugalom tölt el és egy kicsit megnyugszok.
A kórházban....
- Vigye nem kell!-mondta a tanár.
- Jó oké!-és mentem tovább.Mikor már az osztály felénél jártam leesett hogy mit mondott-Bolondok napja van?De esik a hó?!-néztem hülyén a tanárra.
-Nem!De most sipirc a helyére!
-Nem vagyok gyerek hogy itt sipircezzen-Tom még nem volt benn.
A csöngetés nagy megkönnyebülést okozott mert azt hittem ott halok meg helyben unalmamban.Kilépve a folyosóra döbbent szempárok és feszültség vett körül.Csodálkozó és ijedt arcokat is találtam körbenézve de csak egy embert kerestem akit meg is találtam:
-Szia Tom!-és kaptam hozzá még egy szájra puszit is.
-Szia cica!Hova tartasz?
-A fórumhoz.
A fórum a suli hírtáblája volt.Ott voltak kiírva a programok, versenyek, pályázatok stb.A tábla körül még sosem volt akkor tömeg mint most.Feszültség vette körül az egész tömeget akik ott voltak.Mindenki tolakodott káromkodott a másikra.Tommal egy hülye pillantást vetettünk egymásra.Akik nem a tábla körül voltak azok a telefont nyomkodták.Kicsit összezavarta az egész.Betolakodtunk hogy mi is lássuk azt a nagyon nagy hírt.Amikor megláttam szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni.Tüdőmből elfogyott a levegő, a félő szempárok tűként fúródtak bőrömbe.A helység összement az emberek úgy éreztem összenyomnak.Lábaim remegtek, szemeim szikrát hánytak.Kezem lendült és úgy ahogy volt be is törtem a fórumtáblát.Döbbent számpárok nézték a dühtől fújtató párt.
-Rohadt, köcsög, mocsadék!-ordítottam a táblán maradt képnek.
A képen Alex mosolygott vissza rám.De nem csak ez volt hanem még volt egy-két pár ,,csodás" kép.Ott volt a ,,csalános" kép ahol a fél arcomról csorgott a vér és az exem ott áll és már adja a következőt.Volt még képsorozat is ami azt ábrázolta hogy fejen rúg és én beleszédülök a vízbe.Mindennek a tetejébe még volt egy oldalcím is.A telefonom rekord sebeséggel vettem elő és nyomtam be az oldalt.Szereplők: Tom, Alex, Én, nap: szombat, helyszín: kórház.A múltheti incidens volt rajta amikor Alex felpofoz, én menekülök, Tom meg pánikrohamot kap és kitépi a kezéből az infúziót.A telefon a betört táblán csattan.Mindenkit fellökve szálguldottam le a tesitanárhoz.Belépve nem a csilingelő hangom köszöntötte hanem a jobb öklöm.
-Lejegeljem még egy monoklival?-üvöltöttem-Vagy csináljak pornót a mocskos kis életéből?-a tanár szemét leszegve, kezét ökölbe szorítva tűrte.Még egyet belerúgtam és repültem a törzshely felé.
-Ti láttátok?-lassan bólogatni kezdtek.
Én csak idegesen felpattantam az asztallapra.Csöngetéskor nem mentem be.Ott ültem és néztem ki a fejemből.,,Nem hiszem el hogy ilyen mocsadékok ezek az emberek.Pedig mindegyik azt mondja:
Hogy csak a javadat akarom!"-gondoltam magamba.Még a gondolataim között megfordult az is hogy jövőhéten kezdődnek a tárgyalások.Már a 4. órából is csak 15 perc volt.Ekkor valaki lágyan megszólított:
-Hy baby!
-Miért jöttél?-kérdeztem lenézően.
-Tudod te azt!De megúszhatod ha adsz egy csókot!-mutatott a szájára.Erre jól képen töröltem a mutatott testrészen.Megragadta a csuklóm és megajándékozott egy monoklival.Neki sem lesz többé gyereke mert olyan erősen tökön rúgtam ahogy csak tudtam.Felemelt és lebaszott a földhöz.A hó még nem volt nagy ezért a kövek még feltudták sérteni az arcom.Erre minden erőm elszállt és hagytam magam.Rugdosott minden erejéből.Amikor összeszedtem maréknyi erőm felálltam és nekitámaszkodtam a falnak.Nyílt az ajtó és kilépett rajta egy srác.
Az órán:
-Bill!Rossz előérzetem van!-bökte meg öccsét.Egész órán görcsben állt a hasa és szíve szorongott.
-Miért?
-Nem tudom!
-Akkor menj ki levegőzni!
-Oké!Köszi!-felkapta táskáját és kiment.Lefelé menet az udvarra gondolkodott.Mélyen elmerült magában.Mikor már az udvar kapuja előtt volt megállt.Visszafordult és bement a tesitanárhoz.Mivel épp órát tartott gondolta hagy egy kis ajándékot.Fel forgatta az egész szobát és behozott egy kis havat is a karácsonyi hangulatért.Miután megnézte alkotását megindult újra az udvar fele.Kilépve az udvarra Alexet pillantotta meg.Az agyában a vészjelző csilingelni kezdett.Ledobta táskáját immár a 3 centis hóra.Tudta hogy nem bánhat el vele egyedül mert akkor megint a kórházban kötne ki.Szinte felrepült az osztályba vissza.A lépcsőket 4-vel szedte.Berontott az órára mire a tanár meghőkölt.Ijedt tekintete Billre irányult és csak ennyit nyögött ki és már rohant le:
-Alex!-erre a szóra a két fiú úgy ugrott mint a nikkelbolha.A többiek csak később kapcsoltak és ők is letódultak.A tanár értetlenül és zavarban állt az üres teremben.
Udvaron:
-Elszaladt ijedtében a hősszerelmes?-sziszegte.A düh mérhetetlenül nagy volt bennem amit egy pofonban nyílvánítottam ki.Az energiám a 0-val volt egyenlő ezért lerogytam a földre.
-Igen?Hát akkor boldog karácsonyt!-elővette a bicskáját majd az egyik kezével a csuklómnál lefogott.A könyökömnél a lábával rátérdelt majd a bicskát a bőrömhöz simította.Rácsapott még egyet a bicska oldalával a kezemre majd szépen elkezdett bele írni.Lábaimmal kapálóztam, szemeiből kicsordult a könny, a torkom megszakadt.Úgy sikítottam ahogy csak tudtam amiben erősen csengett a fájdalom.A mellettünk lévő teremből az egész osztály odatódult az ablakhoz.Elszörnyedve nézték ahogy a srác a kezembe karcolja a dátumot.
Toméknál:
Mikor meghallották sikolyom ledermedtek.Egymásra néztek és már nem lépcsőztek, szálltak az udvar felé.Még két fiút láttak meg a folyosón akik az udvar felé tartanak.Már 5-en rohantak kifelé.
Kilépve leblokkoltak.Óriási vértócsa színezte a havat bíborszínűre.A srác épp törölgeti a lányba a bicskáját.A lány csak sikít és kapálózik.Az 5 srác egyszerre ront neki a nyugodt exnek.Alexnak gúny és undor volt az arcán.Tom behúzott neki kettőt és felrúgta majd a hozzám lépett.Én a kezemet néztem és nem tudtam hogy mit csináljak.Keservesen sírtam a fájdalom mardosott.Tom simogatta a fejem és csitítgatott míg a másik 4 verőlegény elintézte a baját Alexnek.Csitítgatott, csirógatott, fejemet maga felé fordította.
-Nyugodj meg!Mély levegőket vegyél!-elengedett és elkezdte levenni azt az 1 szál pólót ami rajta volt.Kettészakította és bekötötte.
-Gyere!-felkapott és elkezdett bevinni.Ekkor már az egész iskola kinn volt mert kicsöngettek.Megint jöttek a mentők és kezdődött előröl a cirkusz.Tom mellettem volt egész végig.Mikor meglátom nyugalom tölt el és egy kicsit megnyugszok.
A kórházban....
2010. december 21., kedd
Az ikrek naplójából : 7. rész
Tomnál megvitattuk az aznap történt dolgokat.Aztán bejöttek a tesóim és Andy.Majd Tom szülei és végül Bill és a banda többi tagja:
-Hy!-én és a rasztás.
-Hello baby!-mászott volna rám George.
-George, foglalt!-mondta Tom.
-Ha már ilyen szépen bemutatkoztál, Emma Newfel, de csak Emy.
-Gustav Schafer!-nyújtott kezet a szőke.
-Látod!Ilyen egy normális bemutatkozás!-néztem a basszer felé.
-Harapós a macskád Tom!Látom már kececkedett valakivel-utalt a hegre.
-Csak tudja mi az illem!-Bill.
-De akkor is harapós!Csak nézd meg a sebét!
-Te csak magaddal foglalkozz!Ez itt bonyolult okok miatt van itt!
-Igaza van!Hagyd békében élni!Keress más csajt!-Tom
-Oké öcsi!-tette fel a kezét George.
-Mi a helyzet Tom?Mikor szabadulsz?-terelt Gustav.
-Holnap után hála égnek tipli!Már akkor hányok mikor meglátom hogy hozzák a kórházi moslékot!Pocsék!Fúj!
-Ne aggódj!Otthon anyu svéd asztallal készül!
-Már előre várom!-tette a kezét a hasára.
-Te és a hasad!Ha nem ismernélek azt mondanám hogy egész nap eszel-én.
-Na köszönöm szép!-tette karba a kezét és bevágta az áldurcir.
-Mondtam én hogy harapós!
-De csak viccelünk!-Tom.
-És abba hagyhatnád!Leszállhatnál rólam!-mondtam.
-De miért ha igazam van?
-Legyen box?
-Emy!-Bill.
-Őt még én is simán lenyomom.Nagy a szája, csak az a baja!-majd most összemegy!-néztem keményen a szemébe ahogy Alexnek szoktam.Egy kicsit mintha megrémült volna.
-Legyen!-George.
-Akkor gyere ki a hóra!-kifelé vettük az irányt ahol tényleg hó volt.Gustav is utánunk jött.
Kint:
-Mehet?-vettem fel az alap állást.Szemei kemények, határozottak voltak.Egy kicsit mintha meghőkölt volna.
-Gyere!
-Te akartad!-ezzel kigáncsoltam.Kifordítottam a kezét mire ordítani kezdett.Kicsit enyhítettem szorításomon.
-3, 2, 1!Emma Newfel megnyerte a meccset!-mondta Gustav a telefonnal a kezében.
-Te ki a frász vagy?-állt fel a hóból a vesztes.
-A NYERTES!-mondtam jó hangosan.
-Ja.
Fent:
-Na ki nyert?-Tom.
-Én!-mosolyodtam el.
-Ez most komoly?Hogy csináltad?-Bill kerek szemekkel.
-Így!-és Gustav odatolta eléjük a telefont.
-George!Te nem lánynak akartál születni?Mert itt úgy sikítottál!-mondta Tom röhögve.Ezt én sem álltam röhögés nélkül.
-Tudod mennyire erős?
-Ha ennyire erős vagyok akkor mondd ki!!!-mondtam erélyesen.
-Minek?Így is itt a felvétel-nyavalygott.
-Nem baj!Mondd ki vagy megint leszerellek de az fájni fog!-mondtam fenyegetőn.
-Nyertél-suttogta.
-Nem hallottam!
-Nyertél!-mondta hangosabban.
-Még mindig nem hallom!
-Nyertél!-üvöltötte.
-Na ezt már hallottam.
-Te kitől tanultad ezeket a vad mozdulatokat?-Tom.
-Még anno Alextől.De nem én csak tudom!Még a tesóim is!
-Úr Isten!Akkor nem kezdem el a ,,Kell a box?" szövegem.Félek tőletek!-mondta Bill.
-Egyébként ki az az Alex?-Gustav.
-Közöd?-hárman egyszerre (Tom, Bill és én).
-Jó hagyjuk!-tette fel a kezét.
Még sokáig beszélgettünk míg ki nem rugdostak.Szó szerint.Este Tommal álmodtam.Másnap nem mentem suliba hanem segítettem összepakolni neki.Nagyon jókat nevettünk.Főleg mikor megnyertem ellene a fogadást.Mivel én nyertem adhattam neki egy feladatot.Végül az alsógatyájával a fején szaladt végig a kórházon.Nagyon vicces volt.Végül már ma hazaengedték a kis incidens miatt.
-Hála égnek!-tette a szívére a kezét és tekintetét az égre emelte-Köszi a kínos feladatot!Nem bírtam volna még egy moslékot!
-Részemről az öröm!-és megint röhögésben törtem ki.
Elmentünk hozzájuk és DVD-t néztünk.Egy fergeteges filmet néztünk.Félig szerelmes félig pedig ilyen félmorbid.Tom öléből néztem végig a filmet.
-Na hogy tetszett?-nézett rám olyan lágyan.
-Nagyon jó volt!De tudod hogy mi jobb még ennél is?-cirógattam a nyakát.
-Ki vele!-mondta majd megcsókoltam.Csókja lágy, nyugodt és szenvedélyes volt.Engem is megnyugtatott.Átvettem lassú szívdobogását.Kezeim vándor útra indultak pólója alatt.Szépen kidolgozott teste hívogatott.Ő a combom belső részét simogatta a kezeivel.Mikor már kiélveztük egymás társaságát hazakísért.Mikor beléptem a házba aggódó tekintettekkel találtam szembe magam.
-Te hol voltál?Ugye nincs bajod?-Leila.
-Emy!Csacsogj!-rázott meg Jen.Én csak elmosolyodtam majd nevetésben törtem ki.Testvéreim furán egymásra néztek.Megragadtak és bevonszoltak a nappaliba.Lenyomtak a fotelba és kérdőn rám néztek.
-Jó mindjárt mondom!-és megint röhögőgörcsöt kaptam.Mikor letöröltem a nevetés könnyeit az arcomról belekezdtem.Elmondtam hogy Tommal voltam egész nap.Amikor meghallották a feltételemet elmosolyodtak.
-Te azt látni kellett volna...-törölgettem a szemem-Az intenzívről át akarták tolni a gyogyóba!-ők is jóízűen nevettek.Végül elmeséltem a délutánom.A filmet részletesen a kényesztetést meg minnél rövidebben.Láttam rajtuk hogy valamit nem mondanak el.De nem tudott érdekelni.Nem akartam elrontani ezt a csodás napom.
Szerda reggel a suliban...
-Hy!-én és a rasztás.
-Hello baby!-mászott volna rám George.
-George, foglalt!-mondta Tom.
-Ha már ilyen szépen bemutatkoztál, Emma Newfel, de csak Emy.
-Gustav Schafer!-nyújtott kezet a szőke.
-Látod!Ilyen egy normális bemutatkozás!-néztem a basszer felé.
-Harapós a macskád Tom!Látom már kececkedett valakivel-utalt a hegre.
-Csak tudja mi az illem!-Bill.
-De akkor is harapós!Csak nézd meg a sebét!
-Te csak magaddal foglalkozz!Ez itt bonyolult okok miatt van itt!
-Igaza van!Hagyd békében élni!Keress más csajt!-Tom
-Oké öcsi!-tette fel a kezét George.
-Mi a helyzet Tom?Mikor szabadulsz?-terelt Gustav.
-Holnap után hála égnek tipli!Már akkor hányok mikor meglátom hogy hozzák a kórházi moslékot!Pocsék!Fúj!
-Ne aggódj!Otthon anyu svéd asztallal készül!
-Már előre várom!-tette a kezét a hasára.
-Te és a hasad!Ha nem ismernélek azt mondanám hogy egész nap eszel-én.
-Na köszönöm szép!-tette karba a kezét és bevágta az áldurcir.
-Mondtam én hogy harapós!
-De csak viccelünk!-Tom.
-És abba hagyhatnád!Leszállhatnál rólam!-mondtam.
-De miért ha igazam van?
-Legyen box?
-Emy!-Bill.
-Őt még én is simán lenyomom.Nagy a szája, csak az a baja!-majd most összemegy!-néztem keményen a szemébe ahogy Alexnek szoktam.Egy kicsit mintha megrémült volna.
-Legyen!-George.
-Akkor gyere ki a hóra!-kifelé vettük az irányt ahol tényleg hó volt.Gustav is utánunk jött.
Kint:
-Mehet?-vettem fel az alap állást.Szemei kemények, határozottak voltak.Egy kicsit mintha meghőkölt volna.
-Gyere!
-Te akartad!-ezzel kigáncsoltam.Kifordítottam a kezét mire ordítani kezdett.Kicsit enyhítettem szorításomon.
-3, 2, 1!Emma Newfel megnyerte a meccset!-mondta Gustav a telefonnal a kezében.
-Te ki a frász vagy?-állt fel a hóból a vesztes.
-A NYERTES!-mondtam jó hangosan.
-Ja.
Fent:
-Na ki nyert?-Tom.
-Én!-mosolyodtam el.
-Ez most komoly?Hogy csináltad?-Bill kerek szemekkel.
-Így!-és Gustav odatolta eléjük a telefont.
-George!Te nem lánynak akartál születni?Mert itt úgy sikítottál!-mondta Tom röhögve.Ezt én sem álltam röhögés nélkül.
-Tudod mennyire erős?
-Ha ennyire erős vagyok akkor mondd ki!!!-mondtam erélyesen.
-Minek?Így is itt a felvétel-nyavalygott.
-Nem baj!Mondd ki vagy megint leszerellek de az fájni fog!-mondtam fenyegetőn.
-Nyertél-suttogta.
-Nem hallottam!
-Nyertél!-mondta hangosabban.
-Még mindig nem hallom!
-Nyertél!-üvöltötte.
-Na ezt már hallottam.
-Te kitől tanultad ezeket a vad mozdulatokat?-Tom.
-Még anno Alextől.De nem én csak tudom!Még a tesóim is!
-Úr Isten!Akkor nem kezdem el a ,,Kell a box?" szövegem.Félek tőletek!-mondta Bill.
-Egyébként ki az az Alex?-Gustav.
-Közöd?-hárman egyszerre (Tom, Bill és én).
-Jó hagyjuk!-tette fel a kezét.
Még sokáig beszélgettünk míg ki nem rugdostak.Szó szerint.Este Tommal álmodtam.Másnap nem mentem suliba hanem segítettem összepakolni neki.Nagyon jókat nevettünk.Főleg mikor megnyertem ellene a fogadást.Mivel én nyertem adhattam neki egy feladatot.Végül az alsógatyájával a fején szaladt végig a kórházon.Nagyon vicces volt.Végül már ma hazaengedték a kis incidens miatt.
-Hála égnek!-tette a szívére a kezét és tekintetét az égre emelte-Köszi a kínos feladatot!Nem bírtam volna még egy moslékot!
-Részemről az öröm!-és megint röhögésben törtem ki.
Elmentünk hozzájuk és DVD-t néztünk.Egy fergeteges filmet néztünk.Félig szerelmes félig pedig ilyen félmorbid.Tom öléből néztem végig a filmet.
-Na hogy tetszett?-nézett rám olyan lágyan.
-Nagyon jó volt!De tudod hogy mi jobb még ennél is?-cirógattam a nyakát.
-Ki vele!-mondta majd megcsókoltam.Csókja lágy, nyugodt és szenvedélyes volt.Engem is megnyugtatott.Átvettem lassú szívdobogását.Kezeim vándor útra indultak pólója alatt.Szépen kidolgozott teste hívogatott.Ő a combom belső részét simogatta a kezeivel.Mikor már kiélveztük egymás társaságát hazakísért.Mikor beléptem a házba aggódó tekintettekkel találtam szembe magam.
-Te hol voltál?Ugye nincs bajod?-Leila.
-Emy!Csacsogj!-rázott meg Jen.Én csak elmosolyodtam majd nevetésben törtem ki.Testvéreim furán egymásra néztek.Megragadtak és bevonszoltak a nappaliba.Lenyomtak a fotelba és kérdőn rám néztek.
-Jó mindjárt mondom!-és megint röhögőgörcsöt kaptam.Mikor letöröltem a nevetés könnyeit az arcomról belekezdtem.Elmondtam hogy Tommal voltam egész nap.Amikor meghallották a feltételemet elmosolyodtak.
-Te azt látni kellett volna...-törölgettem a szemem-Az intenzívről át akarták tolni a gyogyóba!-ők is jóízűen nevettek.Végül elmeséltem a délutánom.A filmet részletesen a kényesztetést meg minnél rövidebben.Láttam rajtuk hogy valamit nem mondanak el.De nem tudott érdekelni.Nem akartam elrontani ezt a csodás napom.
Szerda reggel a suliban...
2010. december 18., szombat
Az ikrek naplójából : 6. rész
Otthon anya várt ínycsiklandóan finom kajával.
-Esküszöm ez volt életem legfinomabb étele!Köszi anyu!Életmentő volt!-fogtam a hasam.
-Gondoltam kicsim!Most menjetek tanulni!-nyomott puszit a homlokomra.
Abból a tanulásból beszélgetés lett.Megírtuk a puskákat és lemásoltuk a fiúknak mert mi voltunk soron a puskagyártásban.Olyan sztorikat meséltek hogy szakadtam a röhögéstől.A Kedvencem az volt mikor tesi órán Bill fejbe dobta a tesitanár és azt mondta hogy Andreas volt.Odament Andyhez és azt mondta hogy szép dobás.Az nagyon komoly lehetett.Mivel másnap még nem volt suli mert szombaton engedtek ki elmentem fodrászhoz.A félhosszú hajamból jó rövid lett.Az államig ért le.Maradt szőke.A fu-frum beleolvadt a hajamba.Oldalról választattam el a hajam.Tetettem bele 2 csíkot ami fekete színű.Én elégedett vagyok a végeredménnyel.Otthon is tükrözték választásom.Bepakoltam holnapra.Beszélgettem sulibeli talpnyalókkal msn-en.Meg persze Billel és Andyvel.Nincs sok haverom mert sosem tudhatom hogy épp kihasznál vagy mi egy más.A fiúk bebizonyították hogy ők nem kihasználni akarnak.Meg hát összeköt a rosszaság.Hamar lefeküdtem aludni.Pontosan 11-kor.Nem volt kedvem elmenni bulizni.Persze tesóim elmentek így hát hamar lefeküdtem.Mielőtt elaludtam megszólalt a telefonom.
,,Jó éjt baby!Csók:Tom."-visszaírtam.
,,Neked is!Csók:Király lányod."
Ma este nem álmodtam.Reggel 7 órakor csörög a telefon.Nagy nehezen kikeltem az ágyból.Letusoltam, fogat mostam, smink, ruha, reggeli, indulás.Most az egyszer keltem direkt korán.Be akartam menni a kórházba meglátogatni a rasztást.
-Jó reggelt cica!-köszönt Tom.
-Neked is!Miért lettem cica?
-Nem tudom.Akkor legyen vadmacska?
-Hmmm...Ahogy neked tetszik.
-Egyébként jó a hajad.
-Köszönöm.
-Bármikor.
-Már jobban vagy?
-Aha.Szerdáig tartanak benn.
-Az szívás.
-Miért?
-Mert akkor írjuk meg a tz bioszból.
-Segítesz majd?-nézett rám olyan bociszemekkel.
-Csak egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Kérek ide egy puszit-mutattam a számra.
-Abban én is benne vagyok!-odamentem hozzá és először csak puszikat kapott majd forró csókban forrtunk össze.
2. óra felére értem be ami történelem volt.
-Jó reggel Mrs. Emma!
-Ja.
-Lehetne Ön is kedvesebb.
-Így jó?-kérdeztem nyájasan.
-Igen.
-Oké ez akkor a történelemé lesz-mondtam bunkón majd hátra lépkedtem.Mindenki jól megbámul.Nem csodálom mert rövid ujjút vettem fel és meglátszott Alex lába nyoma.
-Hy!Mizujs csajszi?-fordult hátra Jen.
-Semmi különös.Voltam Tomnál.
-És hogy van?-fordult hátra Bill is.
-Jól.Szerdán kiengedik.
-Jó a hajad.De amikor említetted msn-en hogy rövid nem ennyire rövidre gondoltam.De tök cool.
-Óh, köszönöm.
-Szívesen máskor is.
-Mi a kövi óra?
-Tesi.Ó a pokolba.
-Szökés?-partyface.
-Akkor nem lesz meg a napi 4 órám és megy a feljelentés.Valahogy csak túlélem-vettem nagy levegőt.
Kicsöngetés után lementünk a szokásos helyre.Most az átlagnál többen voltak.Körbe ért a hír.Gondoltam magamba.Egész szünteben le sem lehetett rázni a tömeget.Nagyon idegesítő volt.Az egyik srác letapizott.
-Most azonnal hagyd abba vagy akkora pofont kapsz hogy még megemlegeted.Vagy hívjam az exem aki előző héten itt volt?Választhatsz!-ezzel el is oszlott a tömeg.Tudták hogy már nagyon pipa vagyok.
-Na végre hogy elmentek.Már kezdtem pipa lenni-mentem a többiekhez.
-Ja.Egyébként egy kicsit félre kented a sminked-mutatott Bill a karomra.
-Az övön aluli volt.
-Ahogy a tied is előző héten.Én csak ellened fordítom a fegyvered.
-Jól van oké!Na megyek átöltözni tesire.Csáó!
Bent mindenki nagy szemekkel nézett.
-Lehetne hogy nem bámultok?Nagyon idegesítő!
-Bocs!-hangzott az egyhangú válasz.Minnél gyorsabban akartam hogy vége legyen a napnak.Egyszerűen idegesített ez a sok idióta ember körülöttem.Becsöngettek és megkezdődött az óra.Jen és Ly nem jöttek be.Úgyhogy csak a fiú maradtak.
-Hy!Hogy s mint?-Andy.
-Jól.Csak már idegesít a tömeg.
-Akkor ne legyél szupersztár.
-Nem is leszek.
-Mi nem leszel?-Bill.
-Szupersztár.Már idegesít a tömeg.
-Én az leszek!-húzta ki magát Bill büszkén.
-Hogyan?-néztem rá értetlenül.
-Nem emlékszel?Tudod!Gustavra meg Georgere!
-Ja Tényleg!Van egy bandátok!Devilish ugye?
-Úgy ahogy mondod!
-Akkor sok sikert!
-Mrs. Newfel!
-Baja?
-Jöjjön ide!
-Dehogy megyek!Minek?
-Mert!Jöjjön ide vagy megbánja!
-Mit csinál?Felpofoz!Fel jelentem!
-Ön akarta!-odajött és lenézett rám.Keményen visszanéztem rá.Mintha Alexel néztem volna szemet.Nem féltem.Tudtam hogy nem tehet velem semmit.Vagy még is...Csuklómnál fogva kirángatott a folyóra.
-Mi a frászt művel maga?!
-Vegye le a pólóját!
-Meg akar erőszakolni?
-Vegye már le!Vagy én szedem le Önről de az fájni fog.
-Hát nem fogom levenni!-erre kaptam egy akkora pofont amilyet a kórházban kaptam.Megtöröltem a szám és felálltam.Odaálltam tőle 2 centire és keményen a szemébe néztem.
-Még az exem is keményebb pofonokat osztott ki nekem!
-Ezt hogy érti?
-Köze?Na, by!-ezzel bementem a tornaterembe.
Mikor benyitottam az egész osztály ott állt az ajtóban és hallgatózott.Elmosolyodtam mikor megláttam hogy a két fiú a terem másik oldalán bejön.Tudtam hogy szemtanúi voltak annak ami történt.A többiek is hallották de nem tudták mire vélni.Teljesen összezavarodtak mikor meglátták a mosolyt az arcomon.Nem kellett utat törnöm.Az emberek folyosót nyitottak nekem.Esküszöm olyan volt mint a filmekben mikor végigmegy a szuperhős az emberek között.Odamentem a két fiúhoz akik ott ültek a padon.
-Jól vagy?-Andy.
-Persze.De szerintem ti is hallottátok megláttátok hogy mi történt.
-Ja-Bill.
-Biztos hogy jól vagy?Mert mintha felsértette volna a bőröd a kő-szép fiú.
-Előfordulhat.Mindjárt jövök-ezzel feálltam és egy lány csapat felé indultam.
-Hy!-álltam oda.
-Szióka!Jól vagy?-nyávogta a fő kurva.
-Ja.Van nálatok tükör?-ez hülye kérdés...gondoltam magamba.
-Igen!-erre mindegyik elővette a saját kis rózsaszín tükrét.Elvettem egyet és elvittem.Tényleg véreztem egy kicsit.Visszamentem a fiúkhoz és egy kicsit rendbe szedtem magam.
-Na így jó?
-Aha.Már nem látszik annyira-Bill.
-Szerintetek hol lehet a tanár?Idegesíteni akarom!-néztem körbe.
-Biztos elsüllyedt szégyenében-nevetett Andy.
-Meglehet.De ami ezek után fog kapni az odaüt majd-dörzsöltem össze a kezem.Az óra felénél betoppant a tanár is.ű
-30 kör futás utána pihenhettek.Mrs. Newfel jöjjön velem!
-Dehogy megyek!
-Jöjjön vagy elvonszolom.
-Inkább megyek!Nem akarom hogy egy perverz keze fertőzzön-mondtam undorodva.Szépen engedelmesen követtem a tanár míg el nem értünk a szertárig.
-Mondja meg az igazat itt és most!
-Miről beszél?
-Bármelyik lány kapott volna akkora pofont mint maga már rég sírt volna meg hisztizett volna.
-Nem fájt!Ennyi!Nem vagyok érzéktelen de már volt részem fájdalomba!Megszoktam ennyi!Hagyjon békén!
-Úgy is kiderül az igazság!
-Akkor ez van!Na pá!-ezzel kiléptem a szertárból és visszamentem a teremben.Mindenki ült a padon és beszélgetett.
-Na mit mondott?-fekete herceg.
-Az igazságot akarja de abból nem eszi!Nincs hozzá semmi köze!
-Igazad van!-Andreas.
Az óra további fele nyugisan telt ahogy a többi is.Mindenki rólam, Tomról, Alexről, és a tesitanárról pusmogott.Már nem nagyon tudott izgatni.
Suli után első dolgom az volt hogy meglátogatom Tomot.
Benn...
-Esküszöm ez volt életem legfinomabb étele!Köszi anyu!Életmentő volt!-fogtam a hasam.
-Gondoltam kicsim!Most menjetek tanulni!-nyomott puszit a homlokomra.
Abból a tanulásból beszélgetés lett.Megírtuk a puskákat és lemásoltuk a fiúknak mert mi voltunk soron a puskagyártásban.Olyan sztorikat meséltek hogy szakadtam a röhögéstől.A Kedvencem az volt mikor tesi órán Bill fejbe dobta a tesitanár és azt mondta hogy Andreas volt.Odament Andyhez és azt mondta hogy szép dobás.Az nagyon komoly lehetett.Mivel másnap még nem volt suli mert szombaton engedtek ki elmentem fodrászhoz.A félhosszú hajamból jó rövid lett.Az államig ért le.Maradt szőke.A fu-frum beleolvadt a hajamba.Oldalról választattam el a hajam.Tetettem bele 2 csíkot ami fekete színű.Én elégedett vagyok a végeredménnyel.Otthon is tükrözték választásom.Bepakoltam holnapra.Beszélgettem sulibeli talpnyalókkal msn-en.Meg persze Billel és Andyvel.Nincs sok haverom mert sosem tudhatom hogy épp kihasznál vagy mi egy más.A fiúk bebizonyították hogy ők nem kihasználni akarnak.Meg hát összeköt a rosszaság.Hamar lefeküdtem aludni.Pontosan 11-kor.Nem volt kedvem elmenni bulizni.Persze tesóim elmentek így hát hamar lefeküdtem.Mielőtt elaludtam megszólalt a telefonom.
,,Jó éjt baby!Csók:Tom."-visszaírtam.
,,Neked is!Csók:Király lányod."
Ma este nem álmodtam.Reggel 7 órakor csörög a telefon.Nagy nehezen kikeltem az ágyból.Letusoltam, fogat mostam, smink, ruha, reggeli, indulás.Most az egyszer keltem direkt korán.Be akartam menni a kórházba meglátogatni a rasztást.
-Jó reggelt cica!-köszönt Tom.
-Neked is!Miért lettem cica?
-Nem tudom.Akkor legyen vadmacska?
-Hmmm...Ahogy neked tetszik.
-Egyébként jó a hajad.
-Köszönöm.
-Bármikor.
-Már jobban vagy?
-Aha.Szerdáig tartanak benn.
-Az szívás.
-Miért?
-Mert akkor írjuk meg a tz bioszból.
-Segítesz majd?-nézett rám olyan bociszemekkel.
-Csak egy feltétellel.
-Mi lenne az?
-Kérek ide egy puszit-mutattam a számra.
-Abban én is benne vagyok!-odamentem hozzá és először csak puszikat kapott majd forró csókban forrtunk össze.
2. óra felére értem be ami történelem volt.
-Jó reggel Mrs. Emma!
-Ja.
-Lehetne Ön is kedvesebb.
-Így jó?-kérdeztem nyájasan.
-Igen.
-Oké ez akkor a történelemé lesz-mondtam bunkón majd hátra lépkedtem.Mindenki jól megbámul.Nem csodálom mert rövid ujjút vettem fel és meglátszott Alex lába nyoma.
-Hy!Mizujs csajszi?-fordult hátra Jen.
-Semmi különös.Voltam Tomnál.
-És hogy van?-fordult hátra Bill is.
-Jól.Szerdán kiengedik.
-Jó a hajad.De amikor említetted msn-en hogy rövid nem ennyire rövidre gondoltam.De tök cool.
-Óh, köszönöm.
-Szívesen máskor is.
-Mi a kövi óra?
-Tesi.Ó a pokolba.
-Szökés?-partyface.
-Akkor nem lesz meg a napi 4 órám és megy a feljelentés.Valahogy csak túlélem-vettem nagy levegőt.
Kicsöngetés után lementünk a szokásos helyre.Most az átlagnál többen voltak.Körbe ért a hír.Gondoltam magamba.Egész szünteben le sem lehetett rázni a tömeget.Nagyon idegesítő volt.Az egyik srác letapizott.
-Most azonnal hagyd abba vagy akkora pofont kapsz hogy még megemlegeted.Vagy hívjam az exem aki előző héten itt volt?Választhatsz!-ezzel el is oszlott a tömeg.Tudták hogy már nagyon pipa vagyok.
-Na végre hogy elmentek.Már kezdtem pipa lenni-mentem a többiekhez.
-Ja.Egyébként egy kicsit félre kented a sminked-mutatott Bill a karomra.
-Az övön aluli volt.
-Ahogy a tied is előző héten.Én csak ellened fordítom a fegyvered.
-Jól van oké!Na megyek átöltözni tesire.Csáó!
Bent mindenki nagy szemekkel nézett.
-Lehetne hogy nem bámultok?Nagyon idegesítő!
-Bocs!-hangzott az egyhangú válasz.Minnél gyorsabban akartam hogy vége legyen a napnak.Egyszerűen idegesített ez a sok idióta ember körülöttem.Becsöngettek és megkezdődött az óra.Jen és Ly nem jöttek be.Úgyhogy csak a fiú maradtak.
-Hy!Hogy s mint?-Andy.
-Jól.Csak már idegesít a tömeg.
-Akkor ne legyél szupersztár.
-Nem is leszek.
-Mi nem leszel?-Bill.
-Szupersztár.Már idegesít a tömeg.
-Én az leszek!-húzta ki magát Bill büszkén.
-Hogyan?-néztem rá értetlenül.
-Nem emlékszel?Tudod!Gustavra meg Georgere!
-Ja Tényleg!Van egy bandátok!Devilish ugye?
-Úgy ahogy mondod!
-Akkor sok sikert!
-Mrs. Newfel!
-Baja?
-Jöjjön ide!
-Dehogy megyek!Minek?
-Mert!Jöjjön ide vagy megbánja!
-Mit csinál?Felpofoz!Fel jelentem!
-Ön akarta!-odajött és lenézett rám.Keményen visszanéztem rá.Mintha Alexel néztem volna szemet.Nem féltem.Tudtam hogy nem tehet velem semmit.Vagy még is...Csuklómnál fogva kirángatott a folyóra.
-Mi a frászt művel maga?!
-Vegye le a pólóját!
-Meg akar erőszakolni?
-Vegye már le!Vagy én szedem le Önről de az fájni fog.
-Hát nem fogom levenni!-erre kaptam egy akkora pofont amilyet a kórházban kaptam.Megtöröltem a szám és felálltam.Odaálltam tőle 2 centire és keményen a szemébe néztem.
-Még az exem is keményebb pofonokat osztott ki nekem!
-Ezt hogy érti?
-Köze?Na, by!-ezzel bementem a tornaterembe.
Mikor benyitottam az egész osztály ott állt az ajtóban és hallgatózott.Elmosolyodtam mikor megláttam hogy a két fiú a terem másik oldalán bejön.Tudtam hogy szemtanúi voltak annak ami történt.A többiek is hallották de nem tudták mire vélni.Teljesen összezavarodtak mikor meglátták a mosolyt az arcomon.Nem kellett utat törnöm.Az emberek folyosót nyitottak nekem.Esküszöm olyan volt mint a filmekben mikor végigmegy a szuperhős az emberek között.Odamentem a két fiúhoz akik ott ültek a padon.
-Jól vagy?-Andy.
-Persze.De szerintem ti is hallottátok megláttátok hogy mi történt.
-Ja-Bill.
-Biztos hogy jól vagy?Mert mintha felsértette volna a bőröd a kő-szép fiú.
-Előfordulhat.Mindjárt jövök-ezzel feálltam és egy lány csapat felé indultam.
-Hy!-álltam oda.
-Szióka!Jól vagy?-nyávogta a fő kurva.
-Ja.Van nálatok tükör?-ez hülye kérdés...gondoltam magamba.
-Igen!-erre mindegyik elővette a saját kis rózsaszín tükrét.Elvettem egyet és elvittem.Tényleg véreztem egy kicsit.Visszamentem a fiúkhoz és egy kicsit rendbe szedtem magam.
-Na így jó?
-Aha.Már nem látszik annyira-Bill.
-Szerintetek hol lehet a tanár?Idegesíteni akarom!-néztem körbe.
-Biztos elsüllyedt szégyenében-nevetett Andy.
-Meglehet.De ami ezek után fog kapni az odaüt majd-dörzsöltem össze a kezem.Az óra felénél betoppant a tanár is.ű
-30 kör futás utána pihenhettek.Mrs. Newfel jöjjön velem!
-Dehogy megyek!
-Jöjjön vagy elvonszolom.
-Inkább megyek!Nem akarom hogy egy perverz keze fertőzzön-mondtam undorodva.Szépen engedelmesen követtem a tanár míg el nem értünk a szertárig.
-Mondja meg az igazat itt és most!
-Miről beszél?
-Bármelyik lány kapott volna akkora pofont mint maga már rég sírt volna meg hisztizett volna.
-Nem fájt!Ennyi!Nem vagyok érzéktelen de már volt részem fájdalomba!Megszoktam ennyi!Hagyjon békén!
-Úgy is kiderül az igazság!
-Akkor ez van!Na pá!-ezzel kiléptem a szertárból és visszamentem a teremben.Mindenki ült a padon és beszélgetett.
-Na mit mondott?-fekete herceg.
-Az igazságot akarja de abból nem eszi!Nincs hozzá semmi köze!
-Igazad van!-Andreas.
Az óra további fele nyugisan telt ahogy a többi is.Mindenki rólam, Tomról, Alexről, és a tesitanárról pusmogott.Már nem nagyon tudott izgatni.
Suli után első dolgom az volt hogy meglátogatom Tomot.
Benn...
2010. december 17., péntek
Az ikrek naplójából : 5. rész
A hátam mögött Alex állt az exem.Köpni-nyelni nem tudtam a meglepődéstől.Első reakcióm felháborodás és undor.Az egész iskola minket nézett.Még a tanárok is.
-Mi keresel itt?-undorodva.
-Ne rólam, hanem rólad beszéljünk!-mutatott felém-Hol az a ficsúr akivel állítólag együtt vagytok?
-Közöd?Semmi közöd nincs hozzám és az életemhez sem!De egy idióta köcsög vagy Alex!Ha nem hordod arrébb azt a boxos segged én rakom arrébb!Tűnés!-ordítottam és elmutattam a kapu felé.
-Te kis mocskos kurva!-hajtotta le a fejét és gúnyosan mosolygott.Ezt egy jó nagy pofonnal díjaztam.A tanárok már akkor elfordultak mikor kiosztottam ezt a buzit.A pofon után megragadta a csuklóm de még a vér sem jutott a kézfejembe olyan erősen.Beletérdelem az ágyékába de a szorítása nem engedett.
-Tom!Segíts!Help!-a szemeim könnyesek voltak az emlékektől.
Múlt...
Rövid leírásban annyi hogy miután szakítottam vele azért mert megcsalt meg akart erőszakolni és én nem hagytam magam ezért megvert.A mai napig megver mikor teheti.Röviden ennyi.
Jelen...
Tom azonnal pattant és behúzott a srácnak.Alex elengedett és ráugrott Tomra.Én csak mellettük sírtam.Mivel Alex kicsi kora óta boxol felülkerekedik a megmentőmön.Tom szinte csak ficánkolt alatta.Nem tudott tenni semmit a srác ellen.Szörnyű látvány volt.Bill megpróbálta leszedni a vérengző exem de nem sikerült.Andy is csatlakozott Billhez de még így sem sikerült nekik.Vérrel-verejtékkel verte a lovagom.
Én addig mit csináltam?Sírtam.Magamat okoltam azért mert lehet hogy most fogom elveszteni a legfontosabb személyt az életemben.Aggódtam hogy belehal a sérüléseibe.Dühös voltam az exemre.
Mert Tomot lehet hogy agyonveri, mert zaklat folyamatosan, mert egy idióta állat...Erőt gyűjtöttem, felálltam és odamentem a verekedőkhöz.Megnéztem Alex ritmusát és vártam.
-Ezt neked te undorító féreg!-ekkor elkaptam a bal kezét kicsavartam felhúztam és belerugtam a hónaljába a magassarkúmmal.Tudtam hogy nagyon fáj neki mert mikor ,,jártunk" az egyik meccsén az ellenfele eltörte.
Fájdalmában ordított egyet majd Tom mellé esett.Gyorsan rávetettem magamat a rasztásra mert tudtam hogy nem sokáig fogja fájlalni.
-Takarodj vagy te is kapsz!-fenyegetőzött.
Tényleg megcsinálta.Ott nyögtem sikítottam hogy segítsenek.Tesóim a rémülettől lefagyva álltak és nézték.Bill és Andy cselekedett de nem sok sikerrel mert kapta két jobb horgost és kifeküdtek.A suli többi tagja ledöbbenve nézte a tömeg ,,mészárlást".
Már több mint 5 perce becsöngettek de még senki sincs bent az épületben.A tanárok kint a folyosón értetlenül néztek egymásra.Tudták hogy valami nagy dolog történt hogy még a stréberek sem mennek be az órára.Kint a nagy tömegen átverekedve megtorpant mikor beért a közepére.Futott is vissza az épületbe.Egyenesen a tesitanárhoz és útközben még valakit elküldött a német tanárért.Ők voltak az iskolában a legerősebbek.Ezzel az üzenettel tért be a szertárba:
-Porrá verték a ,,kemény magok"!-az arca hófehér volt.(Nem a tesitanárnak hanem a másiknak:by Szerk.)
A tesitanár már tudta hogy ez nagyon kemény eset mert eddig még senki sem tudta kiosztani a kis bandát.A folyosón találkozott a német tanárral és egy jelentőség teljes pillantást küldtek egymás felé.Kint minden útba kerülő diákot fellökte míg be nem értek a közepére.Ledöbbenve álltak és nézték.
Egy lány öleli a vérző fiút.A lányt sikítozik a srác eszméletlen.Mellettük még két eszméletlen gyerek.Egy áll és rúgja teljes erejéből a lányt.Az álló emberke szemében düh lángolt.A szeme szikrákat szórt és megvetéssel nézte az önfeláldozó lányt.A lány sírt, sikítozott fájdalmában.A tehetetlen tömeg megrökönyödve, félve, ledöbbenve bámulja a jelenetet.
A két tanár észbe kap és lefogja a ficánkoló, vérengző srácot.
A mentők szirénázva viszik a két fiatalt.Mikor odaérnek megpróbálják leszedni a lányt a fiúról.Foggal-körömmel kapaszkodik belé.
-Légy szíves engedd el.Nem fogjuk bántani-szólalt meg egy orvos nyugtató hangon.
-Takarodj Alex!-mondtam erőtlenül.Megfogták kezeim és lehámozták Tomról.Szemem végig csukva volt.Éreztem hogy rátesznek az ágyra és betesznek az autóba.Kinyitottam a szemem és oldalra pillantottam.Egyik oldalamon Jen ült.Másik oldalamon Tom feküdt.A kezemet nyújtottam felé de túl messze volt.A szemeim újra megteltek könnyel.
-Csss!Ne sír!-simogatta meg arcom Jen.
Könnyeimet lenyelve becsukom a szemem és elszenderedek.Újra látom az udvart meg a verekedést.De most egy kívül álló vagyok.Nézem hogy verik meg Tomot, engem.Hogy ütik ki Andy és Billt.Látom hogy testvéreim félnek és hogy nem tudják hogy mit csináljanak.
Kinyílik a szemem és a kórházba fekszem.Egyik oldalamon a szüleim és testvéreim.Másik oldalamon Tom szülei és Bill.
Felülök és körül nézek.Még két ismeretlen srácot vélek felfedezni a teremben Andyn kívül.
-Mi történt?
Erre mindenki felém fordult és nagy szemekkel néztek.
-Nem emlékszel?-anya.
-A verekedésre igen.De mi baja van Tomnak?-néztem a srác felé aggódó tekintettel.
-Sok minden.Az a lényeg hogy kómában van és nem biztos hogy felébred-Bill szomorúan.
-Mindjárt jövök-felálltam és nem egy kellemes érzés volt.
-Segítsek?-jött oda apukám.
-Igen.Megköszönném-segített elmenni a mosdóig onnan meg egyedül bementem.Lehajtottam a WC fedelét és ráültem.Tudtam hogy nem sokáig fogom bírni sírás nélkül ezért ki is kéreckedtem.Némán sírtam.Patakokban folytak a nagy könnycseppek.Nem zokogtam, nem jött ki hang a torkomon.Mondjuk ez annak is köszönhető hogy nagyon égett a torkom.Mikor kicsit lenyugodtam odasétáltam a tükörhöz és megnéztem magam.Arcom gyűrött és megviselt volt.Szemeim karikásak.Oldalamon egy hosszú csíkban szivárvány színű voltam.Arcot mostam majd kimentem.
Kint már nem volt senki csak Bill és Andy.
Lehajtott fejjel odamentem az ágyamhoz és befeküdtem.A takarót alá bújtam el.A testem remegett pedig nem volt hideg.Valaki leült az ágyamra.Kidugtam a fejem és a fekete herceget láttam.
-Én...Én nagyon sajnálom az egészet...-és újra megeredtek a könnyeim-Tudom hogy most utáltok mindannyian-és visszabújtam a takaró alá.
-Nem utálunk.Csak félünk-próbálta lehúzni rólam a takarót-Félünk hogy Tom nem ébred fel.Meg hát a szüleid meg a tesóid is féltenek téged.
-Engem mért kell félteni?Én csak egy nagy tahó vagyok.
-Azért mert lelkileg most fogsz össze roppani.Te lehet hogy nem veszed észre de mi látjuk.
-Akkor is egy undorító féreg vagyok!
-De miért?
-Mert miattam lett ez!-mutattam körbe a kórterembe.
-Nem miattad!Alex miatt!
-De...
-Nincs semmi de!
-De van!Tom azért lett összeverve mert én szóltam neki.
-Mért?Akkor vert volna össze téged?
-Már megszoktam-vontam meg a vállam.
-Ez hogy érted?
-Mikor szakítottam vele meg akart erőszakolni de nem engedtem ezért megvert.Aztán legutóbb mikor mentem haza megint nemet mondtam.
-Hányszor?-sápadt el.
-Nem számolom-rántottam megint vállat.
-Hányszor?-kérdezte egy kicsit erélyesebben mire Andreas is felkapta a fejét.
-Miről beszéltek?-jött oda.
-Semmiről-vágtam rá.
-Ez nem semmi Emma!Ez egy nagyon nagy dolog amit eltitkolsz!-a fekete herceg.
-Mit titkolsz te?-szép fiú.
-Nem érdekes!-én.
-Emy!Szüleid tudják?-Bill.
-Nem!És nem is fogják megtudni!
-Adok választási lehetőséget!Vagy a banda tagjai tudják meg mind vagy a szüleid.Ha te nem mondod el valakiknek akkor én teszem meg de akkor nem csak a szüleid fogják megtudni hanem a rendőrség is!
-Te megöltél egy embert?-Andy.Erre csak elmosolyodtam-Most komolyan?
-Nem te bolond!
-Na király lány?Melyiket választod?
-A bandát!
-Akkor kezd Andreassal.
-Oké!De Tom...Félek ha megtudja utána megy.És akkor megint ellátja a baját.
-Ő még ráér!Na infó?-Andy.
-Alex az folyamatosan ver.Ennyi.Boldog vagy?
-Na jó!Jó vicc!Na infó?-Andy.
-Ez az infó!-mondtam halál komoly arccal.
-Na ne!Bazd meg!Ez tényleg komoly Emy!
-Nem, nem komoly!Néha egy kicsit fáj a kezem meg a felső testem de ennyi!Semmi!
-Nem!Ez ennél több mint egy két pár lila meg zöld folt!-Bill.
-Nem, nem több!
-Akkor azért hordtál egy időben kesztyűt?Meg nyáron azért nem akartál jönni medencézni.Ez nem mehet így!El kell mondani felnőttnek is mielőtt komolyabban megsérülsz!
-Nem és vita lezárva!Ez az én dolgom!
-Jó!-mondta a két fiú beletörődve.
-És ti jól vagytok?Szép monoklit kaptatok.
-Aha-válaszolták egyhangúan.
-Hallod Bill!Nem kell legalább az egyik szemedre sminklned!-a társaság nagy nevetésben tört ki mire a tesóim is bejöttek.A fekete herceg csak bevágta a műdurcit.
-Miről dumáltok?-Jen.
-Arról hogy Billnek nem kell sminkelni!
-Miért?-Ly.
-Mert van egy szép monoklija!-Andy.Az ifjabbik Kaulitz csak meglökött jelezve hogy itt az idő.
-Ő...Csajok mondani szeretnék valamit!
-Mondd!-egyszerre.
-Alex folyamatosan ver.
-Ja és?-Ly.
-Ilyen könnyen veszitek?
-Miért nem kamu?-Andy, Bill és én csak megráztuk a fejünket.
-És ki tud még róla?-sápadtak el.
-Csak a banda.Tom kivételével-néztem felé szomorúan.
-Nyugi!Fel fog ébredni!Szívós gyerek!-lökött meg Andreas.
-Remélem!
Bejött az orvos megvizsgálni.Minden fiút kiküldtek.A tesóim csak azért maradtak benn mert megkérték az orvost.Mikor meglátták a bőröm azt hitték hogy csak kápráznak.A hátam és jobb oldalam egy színpalettához hasonló volt.A hátamat le is fényképezték.Miután a doki megvizsgált a fiúk is visszatértek.Megmutatták nekik a hátam ami úgy tűnik fel is fog kerülni a netre mert annyira látványos.Még sokáig beszélgettünk majd mindenki hazament.Engem még benntartottak megfigyelésre.
Teltek a napok.Utolsó nap a kórházban.Már esteledik.Tom még mindig kómában fekszik.Egyre jobban vagyok.Már nem fáj az oldalam mikor megmozdulok.Ezzel ellentétben a rasztás még nem ébredt fel.A kis titkom valamelyik szülő fülébe jutott úgy hogy pert indítanak a szüleim Alex ellen.Tisztára bepánikoltam hogy mit fog erre lépni Alex.Gondoltam kiöntöm a lelkem valakinek.És ez a valaki most Tom lesz mert úgyse hallja amit mondok viszont én nekem is könnyebb lesz.
-Figyelj Tom!Én tudom hogy nem hallasz meg hogy te is azt mondanád hogy nem az én hibám de én tudom hogy az én hibám.Miattam jött el.Voltam olyan hülye hogy nem kértem előbb segítséget.Mikor Alex neked esett megállt bennem az ütő.Nagyon, nagyon féltettelek.Te vagy az az a személy aki nagyban befolyásolja az életemet.Rájöttem hogy milyen nehéz lenne nekem nélküled.Esküszöm megfolytott volna a magány és a szomorúság.Szó szerint.
-Ezt vehetem szerelmi vallomásnak?-suttogta a fülembe.
Megállt még a lélegzetem is.Még szorosabban öleltem mikor meghallottam a hangját.Lelkemet simogatta és megnyugtatta.Miután elengedett odavont magához és megcsókolt.
-Óh hát az lenne az a kis ficsúr.Azt mondták hogy ti csak haverok vagytok.De hát mindenki tévedhet.
-Miért vagy itt Alex?-fordultam meg.
-Szerinted?
-A heti verést már megkaptam!És kórházban vagyunk!Menj innen de gyorsan!
-De hogy kaptad!Az csak amiatt a kis pöcs miatt kaptad!
-Tom!Nehogy felállj vagy még nagyobb bajod esik amit sosem bocsátanék meg magamnak!Maradj légy szíves most az egyszer a seggeden!-néztem rá kérlelőn.Nem is tudott volna még megmozdulni sem.Minden porcikája fájt.
-Na ha végeztetek kezdhetném?
-Alex!Mondtam már hogy takarodj?Ha nem akkor tűnés!-mondtam feldúltan.
-Most idejössz vagy még a drágalátos barátod is kapni fog még!-vettem egy nagy levegőt és odamentem-
-Emy!Emy nem kell odamenned!Gyere ide!Nem kell megtenned!
-Így is, úgy is kapni fogok!Legalább te ne kapj!-már ott álltam előtte.Felemeltem a fejem és keményen a szemébe néztem.Erre kaptam egy pofont amitől a földön találtam magam.Pont az ajtó mellett voltam.Ekkor megmarkolta a hajam.Felnyúltam az ollóért az asztalra.
-Csak nem meg akarsz szúrni?Jó vicc!Te ahhoz betoji vagy!-mondta lenézően.
-Ki mondta hogy azt akarom?-erre szétnyitottam és levágtam a hajam.Majdnem Alex kezét is.Gyorsan feltápászkodtam és kifutottam.
-Mondja miben segíthetek?-nézett fel a recepciós és ledermedt.
-Kérem hozasson két biztonsági őrt!És vitesse ki azt az embert!-mutattam a közeledő Alex felé.Futásnak eredtem.Utánam futott.Futás közben találkoztam a két biztonsági őrrel.Alexnál kétszer nagyobbak voltak.Mikor Alex felé mutattam a srác azonnal 180 fokos fordulatban megfordult és eliszkolt.Visszaballagtam a kórterembe.Tom falfehér arccal próbált szabadulni az orvosoktól.Mikor meglátott megnyugodott és visszafeküdt az ágyba.A hajam még mindig ott volt a földön.Elég furán nézhettem ki...Lehajoltam összeszedtem majd kimentem mert az orvosok kiküldtek.Miután végeztek visszamentem és leültem az ágyamra.Néztem a kezemben lévő hajamat.
-Bántott?-kérdezte félve.
-Mikor?-néztem fel rá.
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy kaptam szinte mindig heti verést-szegtem le a szemem.
-Ki tudja még?
-A banda meg mindenki a banda családjaiból.Mi már pereljük Alexet-néztem le a hajamra.
-Meg érdemli!
Én csak néztem a hajamat.
-Jól tetted!-nézett ő is a hajamra.
-Tudom!Csak most gondoltam vissza hogy mennyit kaptam tőle...Először még keservesen sírtam miatta de egyre többször fordult elő és megszoktam.Megszoktam hogy fáj.Tudtam hogy nem menekülhetek a vasmarka elől.Mikor felbukkant a suliba már tudtam hogy miattam jött.Nagyon megijedtem először de mikor leesett hogy hol vagyunk visszaszóltam.Nagyon, nagyon rossz ötlet volt-ráztam meg a fejem.
-Meddig hagytad volna elfajulni a dolgokat?
-Nem tudom.De legalább nem lesz több cirkusz.
-Jó edzett lehetsz...
-Hát igen...Már semmi sem fáj annyira mint azelőtt.
-Aludni kéne nem?Eléggé késő van már meg álmos is vagyok.
-Hát neked eléggé fárasztó napod volt.Mondjuk még csak 9 óra de megpróbálok aludni.Jó éjt!
-Jó éjt!-odamentem és adtam neki egy jó éjt csókot.
A hajamat elraktam a fiókba.Bebújtam az ágyba és el is aludtam.Reggel megint megkaptam a moslékot.Beszélgettünk majd jöttek a többiek látogatóba.
-Hy!Veled szitu?Tom!-ment oda és köszöntek három puszival.Mindenki köszönt neki.A mindenki a banda maradék tagja.
-Na szitu?-fordult vissza Jen még mindig azzal a fura nézéssel.
-Járt itt Alex-mondtam.
-Mit akart az a felfuvalkodott dög?-Bill.
-A heti verést.
-Hetente?-nézett vissza Andy.
-Igen.
-Még valami amit nem mondtál el vele kapcsolatban?-Ly.
-Semmi több.Ma bejött és kérte a heti verést.Egy sort vitatkoztunk majd megfenyegetett azzal hogy Tom is kap ha nem megyek oda.Hát odamentem kaptam egy szokásos pofont amivel szokott kezdeni majd az ajtó közelébe estem.Ki akartam iszkolni az ajtón de a hajamnál megragadott.Erre levágtam majd kint szóltam a recepciósnak.Erre jött két szekrény pasi és elvitte Alexet.
-Várj!Még csak most esett le!-szólt közbe Tom
-Mi?
-Szokásos?Felnyaltad a padlót!
-A legerősebb amit kaptam az akkor volt mikor egy ház oldalának csapódtam és recés volt a ház oldala.Felsértette a ház oldala az arcom.Pedig a ház vagy 1 méterre volt tőlünk.
-Arra mondtad hogy csalán csípés!-mondta Ly.
Még mondtam egy pár sztorit majd összepakoltunk és hazamentünk.
Otthon...
-Mi keresel itt?-undorodva.
-Ne rólam, hanem rólad beszéljünk!-mutatott felém-Hol az a ficsúr akivel állítólag együtt vagytok?
-Közöd?Semmi közöd nincs hozzám és az életemhez sem!De egy idióta köcsög vagy Alex!Ha nem hordod arrébb azt a boxos segged én rakom arrébb!Tűnés!-ordítottam és elmutattam a kapu felé.
-Te kis mocskos kurva!-hajtotta le a fejét és gúnyosan mosolygott.Ezt egy jó nagy pofonnal díjaztam.A tanárok már akkor elfordultak mikor kiosztottam ezt a buzit.A pofon után megragadta a csuklóm de még a vér sem jutott a kézfejembe olyan erősen.Beletérdelem az ágyékába de a szorítása nem engedett.
-Tom!Segíts!Help!-a szemeim könnyesek voltak az emlékektől.
Múlt...
Rövid leírásban annyi hogy miután szakítottam vele azért mert megcsalt meg akart erőszakolni és én nem hagytam magam ezért megvert.A mai napig megver mikor teheti.Röviden ennyi.
Jelen...
Tom azonnal pattant és behúzott a srácnak.Alex elengedett és ráugrott Tomra.Én csak mellettük sírtam.Mivel Alex kicsi kora óta boxol felülkerekedik a megmentőmön.Tom szinte csak ficánkolt alatta.Nem tudott tenni semmit a srác ellen.Szörnyű látvány volt.Bill megpróbálta leszedni a vérengző exem de nem sikerült.Andy is csatlakozott Billhez de még így sem sikerült nekik.Vérrel-verejtékkel verte a lovagom.
Én addig mit csináltam?Sírtam.Magamat okoltam azért mert lehet hogy most fogom elveszteni a legfontosabb személyt az életemben.Aggódtam hogy belehal a sérüléseibe.Dühös voltam az exemre.
Mert Tomot lehet hogy agyonveri, mert zaklat folyamatosan, mert egy idióta állat...Erőt gyűjtöttem, felálltam és odamentem a verekedőkhöz.Megnéztem Alex ritmusát és vártam.
-Ezt neked te undorító féreg!-ekkor elkaptam a bal kezét kicsavartam felhúztam és belerugtam a hónaljába a magassarkúmmal.Tudtam hogy nagyon fáj neki mert mikor ,,jártunk" az egyik meccsén az ellenfele eltörte.
Fájdalmában ordított egyet majd Tom mellé esett.Gyorsan rávetettem magamat a rasztásra mert tudtam hogy nem sokáig fogja fájlalni.
-Takarodj vagy te is kapsz!-fenyegetőzött.
Tényleg megcsinálta.Ott nyögtem sikítottam hogy segítsenek.Tesóim a rémülettől lefagyva álltak és nézték.Bill és Andy cselekedett de nem sok sikerrel mert kapta két jobb horgost és kifeküdtek.A suli többi tagja ledöbbenve nézte a tömeg ,,mészárlást".
Már több mint 5 perce becsöngettek de még senki sincs bent az épületben.A tanárok kint a folyosón értetlenül néztek egymásra.Tudták hogy valami nagy dolog történt hogy még a stréberek sem mennek be az órára.Kint a nagy tömegen átverekedve megtorpant mikor beért a közepére.Futott is vissza az épületbe.Egyenesen a tesitanárhoz és útközben még valakit elküldött a német tanárért.Ők voltak az iskolában a legerősebbek.Ezzel az üzenettel tért be a szertárba:
-Porrá verték a ,,kemény magok"!-az arca hófehér volt.(Nem a tesitanárnak hanem a másiknak:by Szerk.)
A tesitanár már tudta hogy ez nagyon kemény eset mert eddig még senki sem tudta kiosztani a kis bandát.A folyosón találkozott a német tanárral és egy jelentőség teljes pillantást küldtek egymás felé.Kint minden útba kerülő diákot fellökte míg be nem értek a közepére.Ledöbbenve álltak és nézték.
Egy lány öleli a vérző fiút.A lányt sikítozik a srác eszméletlen.Mellettük még két eszméletlen gyerek.Egy áll és rúgja teljes erejéből a lányt.Az álló emberke szemében düh lángolt.A szeme szikrákat szórt és megvetéssel nézte az önfeláldozó lányt.A lány sírt, sikítozott fájdalmában.A tehetetlen tömeg megrökönyödve, félve, ledöbbenve bámulja a jelenetet.
A két tanár észbe kap és lefogja a ficánkoló, vérengző srácot.
A mentők szirénázva viszik a két fiatalt.Mikor odaérnek megpróbálják leszedni a lányt a fiúról.Foggal-körömmel kapaszkodik belé.
-Légy szíves engedd el.Nem fogjuk bántani-szólalt meg egy orvos nyugtató hangon.
-Takarodj Alex!-mondtam erőtlenül.Megfogták kezeim és lehámozták Tomról.Szemem végig csukva volt.Éreztem hogy rátesznek az ágyra és betesznek az autóba.Kinyitottam a szemem és oldalra pillantottam.Egyik oldalamon Jen ült.Másik oldalamon Tom feküdt.A kezemet nyújtottam felé de túl messze volt.A szemeim újra megteltek könnyel.
-Csss!Ne sír!-simogatta meg arcom Jen.
Könnyeimet lenyelve becsukom a szemem és elszenderedek.Újra látom az udvart meg a verekedést.De most egy kívül álló vagyok.Nézem hogy verik meg Tomot, engem.Hogy ütik ki Andy és Billt.Látom hogy testvéreim félnek és hogy nem tudják hogy mit csináljanak.
Kinyílik a szemem és a kórházba fekszem.Egyik oldalamon a szüleim és testvéreim.Másik oldalamon Tom szülei és Bill.
Felülök és körül nézek.Még két ismeretlen srácot vélek felfedezni a teremben Andyn kívül.
-Mi történt?
Erre mindenki felém fordult és nagy szemekkel néztek.
-Nem emlékszel?-anya.
-A verekedésre igen.De mi baja van Tomnak?-néztem a srác felé aggódó tekintettel.
-Sok minden.Az a lényeg hogy kómában van és nem biztos hogy felébred-Bill szomorúan.
-Mindjárt jövök-felálltam és nem egy kellemes érzés volt.
-Segítsek?-jött oda apukám.
-Igen.Megköszönném-segített elmenni a mosdóig onnan meg egyedül bementem.Lehajtottam a WC fedelét és ráültem.Tudtam hogy nem sokáig fogom bírni sírás nélkül ezért ki is kéreckedtem.Némán sírtam.Patakokban folytak a nagy könnycseppek.Nem zokogtam, nem jött ki hang a torkomon.Mondjuk ez annak is köszönhető hogy nagyon égett a torkom.Mikor kicsit lenyugodtam odasétáltam a tükörhöz és megnéztem magam.Arcom gyűrött és megviselt volt.Szemeim karikásak.Oldalamon egy hosszú csíkban szivárvány színű voltam.Arcot mostam majd kimentem.
Kint már nem volt senki csak Bill és Andy.
Lehajtott fejjel odamentem az ágyamhoz és befeküdtem.A takarót alá bújtam el.A testem remegett pedig nem volt hideg.Valaki leült az ágyamra.Kidugtam a fejem és a fekete herceget láttam.
-Én...Én nagyon sajnálom az egészet...-és újra megeredtek a könnyeim-Tudom hogy most utáltok mindannyian-és visszabújtam a takaró alá.
-Nem utálunk.Csak félünk-próbálta lehúzni rólam a takarót-Félünk hogy Tom nem ébred fel.Meg hát a szüleid meg a tesóid is féltenek téged.
-Engem mért kell félteni?Én csak egy nagy tahó vagyok.
-Azért mert lelkileg most fogsz össze roppani.Te lehet hogy nem veszed észre de mi látjuk.
-Akkor is egy undorító féreg vagyok!
-De miért?
-Mert miattam lett ez!-mutattam körbe a kórterembe.
-Nem miattad!Alex miatt!
-De...
-Nincs semmi de!
-De van!Tom azért lett összeverve mert én szóltam neki.
-Mért?Akkor vert volna össze téged?
-Már megszoktam-vontam meg a vállam.
-Ez hogy érted?
-Mikor szakítottam vele meg akart erőszakolni de nem engedtem ezért megvert.Aztán legutóbb mikor mentem haza megint nemet mondtam.
-Hányszor?-sápadt el.
-Nem számolom-rántottam megint vállat.
-Hányszor?-kérdezte egy kicsit erélyesebben mire Andreas is felkapta a fejét.
-Miről beszéltek?-jött oda.
-Semmiről-vágtam rá.
-Ez nem semmi Emma!Ez egy nagyon nagy dolog amit eltitkolsz!-a fekete herceg.
-Mit titkolsz te?-szép fiú.
-Nem érdekes!-én.
-Emy!Szüleid tudják?-Bill.
-Nem!És nem is fogják megtudni!
-Adok választási lehetőséget!Vagy a banda tagjai tudják meg mind vagy a szüleid.Ha te nem mondod el valakiknek akkor én teszem meg de akkor nem csak a szüleid fogják megtudni hanem a rendőrség is!
-Te megöltél egy embert?-Andy.Erre csak elmosolyodtam-Most komolyan?
-Nem te bolond!
-Na király lány?Melyiket választod?
-A bandát!
-Akkor kezd Andreassal.
-Oké!De Tom...Félek ha megtudja utána megy.És akkor megint ellátja a baját.
-Ő még ráér!Na infó?-Andy.
-Alex az folyamatosan ver.Ennyi.Boldog vagy?
-Na jó!Jó vicc!Na infó?-Andy.
-Ez az infó!-mondtam halál komoly arccal.
-Na ne!Bazd meg!Ez tényleg komoly Emy!
-Nem, nem komoly!Néha egy kicsit fáj a kezem meg a felső testem de ennyi!Semmi!
-Nem!Ez ennél több mint egy két pár lila meg zöld folt!-Bill.
-Nem, nem több!
-Akkor azért hordtál egy időben kesztyűt?Meg nyáron azért nem akartál jönni medencézni.Ez nem mehet így!El kell mondani felnőttnek is mielőtt komolyabban megsérülsz!
-Nem és vita lezárva!Ez az én dolgom!
-Jó!-mondta a két fiú beletörődve.
-És ti jól vagytok?Szép monoklit kaptatok.
-Aha-válaszolták egyhangúan.
-Hallod Bill!Nem kell legalább az egyik szemedre sminklned!-a társaság nagy nevetésben tört ki mire a tesóim is bejöttek.A fekete herceg csak bevágta a műdurcit.
-Miről dumáltok?-Jen.
-Arról hogy Billnek nem kell sminkelni!
-Miért?-Ly.
-Mert van egy szép monoklija!-Andy.Az ifjabbik Kaulitz csak meglökött jelezve hogy itt az idő.
-Ő...Csajok mondani szeretnék valamit!
-Mondd!-egyszerre.
-Alex folyamatosan ver.
-Ja és?-Ly.
-Ilyen könnyen veszitek?
-Miért nem kamu?-Andy, Bill és én csak megráztuk a fejünket.
-És ki tud még róla?-sápadtak el.
-Csak a banda.Tom kivételével-néztem felé szomorúan.
-Nyugi!Fel fog ébredni!Szívós gyerek!-lökött meg Andreas.
-Remélem!
Bejött az orvos megvizsgálni.Minden fiút kiküldtek.A tesóim csak azért maradtak benn mert megkérték az orvost.Mikor meglátták a bőröm azt hitték hogy csak kápráznak.A hátam és jobb oldalam egy színpalettához hasonló volt.A hátamat le is fényképezték.Miután a doki megvizsgált a fiúk is visszatértek.Megmutatták nekik a hátam ami úgy tűnik fel is fog kerülni a netre mert annyira látványos.Még sokáig beszélgettünk majd mindenki hazament.Engem még benntartottak megfigyelésre.
Teltek a napok.Utolsó nap a kórházban.Már esteledik.Tom még mindig kómában fekszik.Egyre jobban vagyok.Már nem fáj az oldalam mikor megmozdulok.Ezzel ellentétben a rasztás még nem ébredt fel.A kis titkom valamelyik szülő fülébe jutott úgy hogy pert indítanak a szüleim Alex ellen.Tisztára bepánikoltam hogy mit fog erre lépni Alex.Gondoltam kiöntöm a lelkem valakinek.És ez a valaki most Tom lesz mert úgyse hallja amit mondok viszont én nekem is könnyebb lesz.
-Figyelj Tom!Én tudom hogy nem hallasz meg hogy te is azt mondanád hogy nem az én hibám de én tudom hogy az én hibám.Miattam jött el.Voltam olyan hülye hogy nem kértem előbb segítséget.Mikor Alex neked esett megállt bennem az ütő.Nagyon, nagyon féltettelek.Te vagy az az a személy aki nagyban befolyásolja az életemet.Rájöttem hogy milyen nehéz lenne nekem nélküled.Esküszöm megfolytott volna a magány és a szomorúság.Szó szerint.
,,When you're gone, the pieces of my heart are missing you. When you're gone the face I came to know is missing too. When you're gone the worlds I need to hear to always get me trough the day and make it ok. I miss you."Odahajoltam hozzá és megöleltem.
-Ezt vehetem szerelmi vallomásnak?-suttogta a fülembe.
Megállt még a lélegzetem is.Még szorosabban öleltem mikor meghallottam a hangját.Lelkemet simogatta és megnyugtatta.Miután elengedett odavont magához és megcsókolt.
-Óh hát az lenne az a kis ficsúr.Azt mondták hogy ti csak haverok vagytok.De hát mindenki tévedhet.
-Miért vagy itt Alex?-fordultam meg.
-Szerinted?
-A heti verést már megkaptam!És kórházban vagyunk!Menj innen de gyorsan!
-De hogy kaptad!Az csak amiatt a kis pöcs miatt kaptad!
-Tom!Nehogy felállj vagy még nagyobb bajod esik amit sosem bocsátanék meg magamnak!Maradj légy szíves most az egyszer a seggeden!-néztem rá kérlelőn.Nem is tudott volna még megmozdulni sem.Minden porcikája fájt.
-Na ha végeztetek kezdhetném?
-Alex!Mondtam már hogy takarodj?Ha nem akkor tűnés!-mondtam feldúltan.
-Most idejössz vagy még a drágalátos barátod is kapni fog még!-vettem egy nagy levegőt és odamentem-
-Emy!Emy nem kell odamenned!Gyere ide!Nem kell megtenned!
-Így is, úgy is kapni fogok!Legalább te ne kapj!-már ott álltam előtte.Felemeltem a fejem és keményen a szemébe néztem.Erre kaptam egy pofont amitől a földön találtam magam.Pont az ajtó mellett voltam.Ekkor megmarkolta a hajam.Felnyúltam az ollóért az asztalra.
-Csak nem meg akarsz szúrni?Jó vicc!Te ahhoz betoji vagy!-mondta lenézően.
-Ki mondta hogy azt akarom?-erre szétnyitottam és levágtam a hajam.Majdnem Alex kezét is.Gyorsan feltápászkodtam és kifutottam.
-Mondja miben segíthetek?-nézett fel a recepciós és ledermedt.
-Kérem hozasson két biztonsági őrt!És vitesse ki azt az embert!-mutattam a közeledő Alex felé.Futásnak eredtem.Utánam futott.Futás közben találkoztam a két biztonsági őrrel.Alexnál kétszer nagyobbak voltak.Mikor Alex felé mutattam a srác azonnal 180 fokos fordulatban megfordult és eliszkolt.Visszaballagtam a kórterembe.Tom falfehér arccal próbált szabadulni az orvosoktól.Mikor meglátott megnyugodott és visszafeküdt az ágyba.A hajam még mindig ott volt a földön.Elég furán nézhettem ki...Lehajoltam összeszedtem majd kimentem mert az orvosok kiküldtek.Miután végeztek visszamentem és leültem az ágyamra.Néztem a kezemben lévő hajamat.
-Bántott?-kérdezte félve.
-Mikor?-néztem fel rá.
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy kaptam szinte mindig heti verést-szegtem le a szemem.
-Ki tudja még?
-A banda meg mindenki a banda családjaiból.Mi már pereljük Alexet-néztem le a hajamra.
-Meg érdemli!
Én csak néztem a hajamat.
-Jól tetted!-nézett ő is a hajamra.
-Tudom!Csak most gondoltam vissza hogy mennyit kaptam tőle...Először még keservesen sírtam miatta de egyre többször fordult elő és megszoktam.Megszoktam hogy fáj.Tudtam hogy nem menekülhetek a vasmarka elől.Mikor felbukkant a suliba már tudtam hogy miattam jött.Nagyon megijedtem először de mikor leesett hogy hol vagyunk visszaszóltam.Nagyon, nagyon rossz ötlet volt-ráztam meg a fejem.
-Meddig hagytad volna elfajulni a dolgokat?
-Nem tudom.De legalább nem lesz több cirkusz.
-Jó edzett lehetsz...
-Hát igen...Már semmi sem fáj annyira mint azelőtt.
-Aludni kéne nem?Eléggé késő van már meg álmos is vagyok.
-Hát neked eléggé fárasztó napod volt.Mondjuk még csak 9 óra de megpróbálok aludni.Jó éjt!
-Jó éjt!-odamentem és adtam neki egy jó éjt csókot.
A hajamat elraktam a fiókba.Bebújtam az ágyba és el is aludtam.Reggel megint megkaptam a moslékot.Beszélgettünk majd jöttek a többiek látogatóba.
-Hy!Veled szitu?Tom!-ment oda és köszöntek három puszival.Mindenki köszönt neki.A mindenki a banda maradék tagja.
-Na szitu?-fordult vissza Jen még mindig azzal a fura nézéssel.
-Járt itt Alex-mondtam.
-Mit akart az a felfuvalkodott dög?-Bill.
-A heti verést.
-Hetente?-nézett vissza Andy.
-Igen.
-Még valami amit nem mondtál el vele kapcsolatban?-Ly.
-Semmi több.Ma bejött és kérte a heti verést.Egy sort vitatkoztunk majd megfenyegetett azzal hogy Tom is kap ha nem megyek oda.Hát odamentem kaptam egy szokásos pofont amivel szokott kezdeni majd az ajtó közelébe estem.Ki akartam iszkolni az ajtón de a hajamnál megragadott.Erre levágtam majd kint szóltam a recepciósnak.Erre jött két szekrény pasi és elvitte Alexet.
-Várj!Még csak most esett le!-szólt közbe Tom
-Mi?
-Szokásos?Felnyaltad a padlót!
-A legerősebb amit kaptam az akkor volt mikor egy ház oldalának csapódtam és recés volt a ház oldala.Felsértette a ház oldala az arcom.Pedig a ház vagy 1 méterre volt tőlünk.
-Arra mondtad hogy csalán csípés!-mondta Ly.
Még mondtam egy pár sztorit majd összepakoltunk és hazamentünk.
Otthon...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)