Az ikrek naplójából : 9. rész

Tom azonnal kivitt az utcára és fogott egy taxit.A taxisnak kidülledtek a szemei mikor beszálltunk.
-Mit bámul már?Induljon már a kórházhoz!-hadarta idegeden Tom.-Nem lesz semmi baj!Nyugodj meg!-simogatta a fejemet.Néha, néha egy sikoly is elhagyta a számat.A fájdalom annyira kínzott mint még soha életemben.Rázott, folytogatott, lefárasztott, elszomorított és elsorvasztotta bennem azt a reményt hogy valaha is fogok menekülni ettől a fájdalmas emléktől. Könnyeim zápor esőként hullottak alá, ami az így is ázott felsőmre hullott.Tom kétségbe esetten nyugtatgatott miközben minden porcikája remegett.Érintése lágy és biztató volt ami ebben a pillanatba nagyon jól jött.Szája már lila volt a hideg miatt de nem érdekelte.Engem helyezett maga elé ami melegséggel öntötte az így is búskomor szívemet.Alig 5 perc alatt odaértünk nekem még is egy örökké valóságnak tűnt.A sofőr fél szemmel Tom pulóverét méregette ami már teljesen átázott a sok vértől.Beérve a kórházba a recepciós lefagyott majd benyomott egy gombot és egy csomó ember gyűlt körénk.A legtöbbje orvos és nővér volt.Leszedték a kötést és sterilizálták a sebet de ők is nagyot néztek.Kaptam egy kis vérbeöntést és még ezer meg egy vizsgálatot végeztek rajtam.Nem tartottak benn de egy hétig vissza kell járnom hogy ellenőrizzék hogy nem-e kaptam valamiféle betegséget.Jó szar volt az utóbbi három hetem.Nyílvánosan megvertek, megaláztak és felforgatták a magánéletem.Most érzem a legjobban apa hiányát.Nincs aki biztasson és megvédjen Tomon kívül.Ő volt az egyetlen akiben feltétel nélkül megbíztam.Még Tomban meg a tesóimban sem bíztam annyira mint benne.
Mikor utamra bocsátottak a kórházból nem haza mentem.Tom ragaszkodott hozzá hogy velem jöjjön mert félt attól az állattól.Elmentem a kedvenc helyemre amit csak én és Apa tudtunk.Ez volt a titkos helyünk mikor összezavart minket az élet.Tomnak csak azért mutattam meg mert Ő volt a családom után a legfontosabb ember.Mindig segített összekapart ha kellett és helyrerázott.Talán Ő a második apám vagy nem is tudnám megfogalmazni mim de nagyon jó hogy van nekem.
Mikor megérkeztünk a kis tisztáshoz ahol volt egy tó.Mellette egy kis bungaló szerűség amik puffokat rejtettek.A két puff már ütött-kopott volt de még most is az a kis meghitt illata volt amit annyira szeretek.Mélyet szívtam a levegőből ami most nem volt csípősen hideg volt de mégis melegség járta át minden porcikámat.Mintha a szél az én kedvemért jött volna elő és hozta volna magával a hóesés.A szép belekapott a hajamba és orcámat megcsípte a dermesztő fagy.Lelkemből eltűnt a bánat, a háborgás, a nyugtalanság, a düh, a félelem, az  aggodalom, minden ami belém szorult ebben a forgalmas három hétben.Lelkemet simogatta a békés táj és tudtam hogy Apa szelleme is itt kering köztünk.Tomot odahúztam a puffokhoz és mint egy játékos kisgyerek húzogatni kezdtem a ruháját és játszani kezdtem a hajával.Csak egy könnyed és nyugodt mosolyt futott át rajta.
-Te vagy a fogó!-és eliszkoltam.
-Te kis csibész!-és utánam futott.Mikor sikerült beérnie megragadta a derekam és beborultunk a friss ropogós hóba.Nevetve gurultunk a hóban és kacajunk felhőtlen és örömteli volt a körülményekhez képest.A kötés az most egy kicsit átázott és csípett de nem érdekelt a fájdalom.Csak a táj, Tom és én számítottunk itt és senki más.Amikor már szétázott minden ruhánk visszavonultunk a bungalóba.Kicsit megmelegedtünk és közben mind ketten elmélyülten gondolkodtunk....gondolkodott.Én csak elkalandoztam arcán és gyönyörű szemeit fürkésztem amik meleg, nyugtató és őrítően szépek voltak.Hirtelen ötlettől vezérelve cirógatni kezdtem arcát és mélyen belenéztem mogyoró barna szemeibe.Azonnal vette a lapot de kiszaladtam a házikóból be az erdőbe.Hamar megtalált és szemében úgy csillogott az öröm mint egy kisgyerek szemében.Hozzám hajolt de én az ujjamat rátettem a szájára.
-Mi a baj édesem?-simogatta a hátamat.
-Az hogy mindjárt besötétedik és nem találunk ki-bújtam ki karjai közül és elkezdtem kifelé húzni.Az erdő szélén egy jó fél óra múlva fogtunk egy taxit ami hazavitt minket.Először én szálltam ki majd Tom ment tovább a saját házukhoz ami itt volt egy utcával feljebb.Belépve megütköztem mikor megláttam hogy mi zajlik a házban.Anya ledöntött egy üveg bort és sír a nappaliban miközben másik két testvérem próbálja összekaparni az összeroskadt nőt.Mikor megláttak nővérem fújtatva odajött és nekem szegezett egy határozott kérdést ami így szólt:
-Hol császkáltál?
-Tudod nekem is VOLT magánéletem amíg ki nem figurázták és szét nem kürtölték.Nem kötném az orrotokra mert még szabad országban élek és jogom van ahhoz hogy azt mondjak embereknek amit akarok.Ezért most titok marad hogy hol voltam!-és tovább mentem a szobámba.Jókedvem azonnal elpárolgott, helyette csak idegeskedhettem és dúlhattam-fúlhattam.Valaki kopogott de rá sem hederítettem, majd csak elmegy ha megunta a várakozást.Kiartóan kopogott ami jelen helyzetben annyira felhúzta az agyamat és odamentem kinyitni.
-Neked meg mi a szent szar bajod van?Ha semmi akkor takarodhatsz!-kiabáltam bunkón húgomra.
-De ezt szerintem neked is kellene tudnod-mutatott a számítógép felé.
-Mi van vele?
-Gyere!-odasétált és bekapcsolta közben az átázott gézt méregette.
-Újra kéne kötni.Segítsek?
-Nem kell!Megoldom egyedül-a csendet a gép zúgása zavarta meg.10 perc alatt be is indult és a rendszer is felállt.Azonnal megnyitotta Ly a youtube-ot és beírta: ,,Kegyetlen élet" címet.Egyre jobban izgultam és féltem.Mikor kihozta a találatokat nem hittem a szememnek.Az elsőn ott térdel egy fiú egy lány keze felett és egy óriási vértócsa lengi körül őket ami a csaj kezéből származott.És beteljesült amit nem akartam.Híres lettem.De az még fájóbb hogy nem magam akaratából hanem egy véletlen szar eset miatt.A videót több mint két millióan nézték már meg.
-Csodás!Kurva jó!Celeb lettem!Mi jöhet még ezután?Tévé?Ég szakadás?Élő műsör?Kafa!Mondhatom kicseszett jó!És melyik barom volt aki felvette hogy szenvedek?-és belerúgtam az így is már szinte összeroskadó ágyamba ami nagy reccsenéssel jelezte hogy milyen régi.Leültem a gép elé ahol bekapcsoltam az msn-t amin mind a három bandatag fenn volt és ennyiből állt a jelenlegi gyors üzenetük:
,,Ki volt ez a barom állat!:@".Tudtam hogy ők is látták és hogy nem happyk.Mind a hárman egyszerre írtak rám, mintha csak összebeszéltek volna.Első üzenetük ebből állt mind hármuknak:
,,Láttad?"-csak elmosolyodtam és visszaírtam mind hármuknak hogy tudom de nem láttam.Nem is tudom miért de mégis rámentem a videóra.Kíváncsi lettem volna?Nem is tudom miért de megint végignéztem ahogy ott sikítozok Alex kezei között, ahogy kiserken a vérem miközben nyomja neki a bicskát...azzal a bicskával követte el a merényletet ami még tőlem kapott.Ezüst nyele most bíborosan csillogott ahogy a hó is.Megfagyva és üveges tekintettel néztem ezt a szánalmasan rossz emléket.Ezer meg ezer komment volt már nála.Az egyikben ez állt:
,,Ez brutális!A videografikája és a cselekmény is.Ez hol készült mert akik ott lehetnek nem épp az illem bálványai." és még ilyesfajta dolgokat is lehetett olvasni durvább és finomabb kiadásokban.
-Biztos hogy ne segítsek?-kérdezte aggódva Leila de nem válaszoltam hanem felkeltem az asztaltól és lementem.Lent már senki nem volt, síri csend uralkodott el a házon.Elővakartam a gézt meg ami kellett és lecseréltem a kötést.Az az egy idegesítő tényező volt csak hogy a graffiti bajnok folyton ott volt a nyomomban és nézett mintha nem látott volna még fehér embert.A kezemben a karc tisztán kivehető volt.A dátumot gyöngy betűkkel írta rám és ebből is látszott mennyire maximalista.Egy kis nyikkanást sem adtam ki magamból következő nap sem.Suliban csak ültem és néztem.Mindenki ott tolongott körülöttem.Két órát bírtam ki szemek kereszt tűzébe majd hazamenekültem de az utcán többen meg is állítottak és megkérdezték hogy én vagyok-e az a videóból.Csak ennyi volt a válaszom:
-Közöd?-és tovább baktattam az otthonom felé a biztonságos kis szobámba ahol senki sem háborgat és békében hagy élni.Otthon megebédeltem és felvonultam ahol bekapcsoltam a rádiót és a legszomorúbb számaimat tettem be max hangerőre.Fél három körül járhatott az idő mikor valaki már fél órája kitartóan ráfeküdve a csengőre csengetett.

Észre sem vettem mindaddig míg be nem jutott...