Elmesélték hogy Tom kezeiben aludtam el.Felkapott és visszavitt a többiekhez.De közben már érezte hogy ennek nem lesz jó vége a suliban az egymillió kis pletyka miatt.Tom a többiektől elbúcsúzott és hívta Billt.
-Nagyon köszönöm!
-De mit?-Bill.
-Hogy idehoztatok és nem a tesóim nyakába sóztatok mert ők biztos hogy felébresztettek volna.
-Semmi!Neked mindent királylány!-ölelt meg Tom.
-Fent öltözök ha kellenék!-felbattyogtam.Fent 2 perc alatt letusoltam.Bill smink készletével kisminkeltem magam.Megcsináltam a hajam és rekord idő alatt kész lettem.
-Szia!Ha a fiúkat keresed kint cigiznek!Egyébként Gordon Trümper vagyok!-nyújtott felém kezet.
-Jó napot!Emma Newfel.Köszönöm akkor megyek is!Örültem a találkozásnak.
-Szerintem nem egyszer látjuk még egymást!-kacsintott majd a mögötte álló Simonenak adott egy csókot.Megint éreztem hogy elfog a sírás.Míg a fiúk csitítgattak addig sikerült Simonnak és Gordonnak és elcsípnie hogy sírok.
-Emy?Emy miért sírsz?
Én csak a ráztam a fejem de Tom száját nem tudtam befogni.Nem voltam elég erős.
-Meghalt az apja.
-Őszinte részvétünk!-ölelt meg Gordon majd Simone.
-Ezért jöttünk hogy meghívjunk ebédre de ha gondolod...
-De nagyon szívesen maradok ebédre!-mosolyogtam kedvesen .Arcom még mindig vizes volt és fekete a sminknek köszönhetően.
-Jó akkor mi megyünk-mikor beléptek a házba Tomnak csak megcsaptam a karját.
-Barom!-én
-Most mi van?-Tom
-Ő akarta elmondani!-avatkozott bele Bill is.
-Úgy ahogy mondja!-adtam neki igazat.
-Cserébe tehetek érted valamit?-Tom
-Kijönnél velem a temetőbe?-én
-Ő...Persze.Ha ez kell-Tom
-Köszönöm!-én
-Szívesen!Na akkor majd jövünk öcsi!Csáó!-Tom
-Hello!-én
-Sziasztok!-Bill.
A kert elülső részében egy kutya fogadott.Egy kicsit megsimiztem majd mentünk tovább.Mikor odaértünk a sírhoz csak zokogtam de már egy könnycsepp sem jött ki belőlem.Leültem a sír tövébe és csak hagytam hogy átfolyjanak rajtam az érzelmek.Tom leült mellém és csak nézett.Nem annyira tudott most izgatni.
-Tom?
-Igen?
-Az én hibám volt?-néztem a gyönyörű barna szemeibe.
-Nem-ő csak állta a tekintetem.Egyik kezével a hátamat cirógatta míg a másik keze a combomon pihent.Arcunk között egyre csak fogyott fogyott a távolság.Alig pár milliméter volt már az arcunk között mikor odasúgta nekem:
-Akarod?
Nyakánál fogva magamhoz húztam és erőtlenül de lágyan megcsókoltam.Ő óvatosan, szenvedéllyel csókolt.Mikor szétváltak ajkain fejemet ölébe hajtottam és gondolkoztam ahogy ő is.A hasamban azokat a nevezetes ,,pillangókat" éreztem.Kifelé menet szorosan egymás mellett mentünk.Mikor megérkeztünk már jobban voltam.
-Sziasztok megjöttünk!-Tom
-Akkor kezdhetjük az ebédet?-Simone.
-Ki emlegetett itt kaját?-fekete herceg.
-Jól hallottad.Kész az ebéd!-én.
-Már farkas éhes vagyok!-fogta meg a hasát az ifjabbik Kaulitz.
-Nem csak te öcsi!-Tom
-Na akkor menjetek ti kis farkasok enni!-hajtott be az ebédlőbe Gordon.
Az ebéd fergeteges volt.Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk.Tom az ebéd alatt szokatlanul csendes volt.Utána:
-Emy, beszélhetnénk négyszemközt?-egy értetlen pillantást váltottam az ikrével majd követtem a rasztást fel a szobájába.
-Na mi lenne az a nagyon titkos dolog?
-Te mit érzel?
-Hát...Őszintén?-heves bólogatásba kezdett-Nem tudom-erre egy kicsit elbizonytalanodott illetve elgondolkodott-Miért, te?
-Hát...Őszintén szólva én sem tudom.Tőled vártam a megoldást de nem mentem sokra-vakarta meg a tarkóját.Közben mind a ketten a padlót fixíroztuk.
Még sokáig beszélgettünk majd haza battyogtam.Persze nem egyedül, hanem Tom kíséretében.A kapu előtt elbúcsúztunk.A puszi amit akart ami az egy picit félre csúszott...pontosan szájra puszit kaptam tőle.Pajzán mosolyra húzódott a szája.Ezt én sem hagyhattam mosoly nélkül.Egy sziát mind a ketten kinyögtünk majd lelépett.
-Emma Newfel!Már megint hol voltál?-támadott le anyu.
-Toméknál!-rántottam meg a vállam.
-Ja hogy úgy?Már megint meghúztál egy pasit?-tette szemre hányást.
-Nem!Csak tudod egy kicsit sírtam és ő talált rám és álomba pityeregtem magam és elvitt hozzájuk -mondtam egy szuszra.
-Ó!Ja akkor nem szóltam!-tette fel a kezét majd visszament a konyhába.Belépve a nappaliba ikreim fogtak közre.
-Ez komoly?-Ly.
-Mi?
-Amit a Muternak dumáltál!-forgatta szemét Jen.
-Ja,aha!
-Mesélj!De részletesen!-húgom.
Fent a szobámba mindent elmondtam nekik.Kivéve az a kis csókot.Meg a kis beszélgetésünket négy szemközt.
-Te, gyerek!-csapott a homlokára a nővérem.
-Mi van már?
-Szerinted mi lenne?-nézett rám húgom is.
-Honnan kéne tudjam?
-A jelekből te bolond!Bevitt az ágyába de nem húzott meg a SZEXISTEN!!!Szerinted ez milyen jel?
-Negatív?
-Pozitív te hülye!-forgatta a szemeit Ly.
-És mi van ha csak azért nem húzott meg mert haverok vagyunk és nem akarta elrontani a barátságunk?-tudni kell hogy mi nem azok a fajt ikrek vagyunk mint a Kaulitzok.Mi nem éreztük a másikat.Viszont úgy ismertük egymást mint a saját tenyerünket.
-Ez viszont meglehet-gondolkodtak el.
-Na látjátok.
-A cipő?Meg hogy ő akart megkeresni?Na ezt hogy magyarázod?
-A cipő a puska miatt van amit adtam neki.Meg szerintem azért akart megkeresni mert tudta hogy nem fog megtalálni meg hát egyedül is volt egy kicsit.
-Hülye ér mind a kettő!-pecsételt meg szeretett művészünk.
Még veszekedtünk egy sort ezen majd mindenki visszavonult a szobájába.Tudtam hogy igazuk van.Féltem belátni hogy szerelmes vagyok és is meg Ő is.Szerintem ezzel Ő is így van.Biztos most Billel beszélnek és épp tanácsot kér hogy mit csináljon.Gondolkodáshoz mindig használom az iPodom.Most is így jártam el.Előszedtem fiókom mélyéről és bedugtam a fülemben.Szomorú számok mentek meg rapp.Illett a zavarodott hangulatomhoz.
Nem is tévedtem nagyot mikor azt feltételeztem hogy Bill és Tom megbeszélik a dolgokat mert ez így is történt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése