Az ajtómon kopogtak mire ijedten összerezzentem az ágyon és kikiáltottam:
-Takarodj, bárki is vagy!Mondjuk a Tom vagy akkor bejöhetsz de majd meglátjuk-mondtam és visszazuhantam az ágyba de megint kopogást hallottam.Vettem egy nagy levegőt és odalépkedtem az ajtóhoz és nagyra tártam.Egy 190 magas pasi állt előttem, fekete haja felzselézve ruhája egy szépen vasalt.A meglepődéstől eltátottam a számat mire a pasi a kezét nyújtotta egy kedves mosoly kíséretében.Én csak hülyén néztem rá mint borjú az új kapura.
-Hogy jutott be?-kérdeztem félvállról.
-Nyitva volt minden.De attól függetlenül miért kell így beszélned velem?
-Köze?Fél kézzel elintézem!-mondtam kihívóan.
-Ne keresd magadnak a bajt!-fenyegetően csengett a hangja de nem nagyon hatott rám.Még azt sem tudom ki a szar de már civakodok vele.Olyan hülye vagyok de hát én keverem folyamatosan magamnak a szart.Ránéztem közönyösen mire újra megszólalt.
-Na gyere ha ennyire nagynak érzed magad!
-Nem keverek megint szart-suttogtam magam elé-Csak még nagyobb gondom lesz belőle-gondolkodtam hangosan mire a pasas megint a kezét nyújtotta.Vettem egy nagy levegőt és belecsúsztattam a kezemet ami az övéhez képest icike-picike volt.
-Peter Witston.
-Emma Newfel.Ha szabd tudnom, miért tört be hozzánk?
-Én leszek az ön ügyvéde.
-Á!Akkor fáradjon beljebb-álltam odébb az ajtóból miközben már a rádió távkapcsolóját kerestem a szememmel.Mikor megtaláltam odasiettem és lehalkítottam és leültem az ágyra és onnan néztem a férfit.Peter körbe-körbe forgott és bámészkodott a szobába míg meg nem akadt egy fényképen a szeme amin én, Bill és Tom voltunk.Kezébe vette és tovább siklott a tekintete a következő képre amin a banda volt látható miközben az utca patkáján ülünk.Majd jött egy kép Tommal és még volt egy amin csak a tesóimmal együtt vagyunk, meg egy családos.
-Miután abbahagyta a bámészkodást rátérhetnénk a tárgyra?
-Ó persze.Megkérhetném hogy kezdje az elejéről?Mondja el az egészet röviden egybeolyóan és csak a lényeget.Majd a tárgyaláson próbálja részletezni.
-Ő, oké.Az ott kezdődött mikor Apám meghalt meg megverte az akkori barátom, és Alex volt az aki felkarolt gyászomból és bánatomból, talán mintha értette volna fájdalmam ami szerintem nálam csak egy illúzió volt.Fél évig jártunk mikor rajta kaptam hogy megcsalt és kidobtam.Egyik nap elkapott és követelte hogy csókoljam meg de én ellentmondtam.Ebből lett a baj és megvert.Azóta egy fél év telt el és minden héten eljött az adagjáért.Először próbáltam elmenekülni feleselni segítséget kérni az utcán lévőktől de semmi.
-Ismerősöktől miért nem kért segítséget?-szakított félbe mire odafordultam a géphez és beindítottam a videót.Ledermedten nézte és nem tudta hogy mit mondjon vagy tegyen.
-Ezért.De folytatom.Ott tartottam hogy segítség kérés.Tudtam már egy idő után hogy nem menekülhetek kegyetlen bosszúja és vasmarka elől hisz erősebb és gyorsabb nálam.Egyik nap a suliban tört rám de nem tudom miért.Gondoltam itt nem tud megtámadni hisz iskola.Ekkor egy akkorát tévedtem hogy én és a jelenlegi pasim a kórházban kötöttünk ki.Nekem nem volt különlegesebb sérülésem kék és zöld foltokon kívül de benn tartottak amit nem értettem de mind egy.Másnap megint ránk tört a kórházban de akkor sikerült megmenekülnöm és kiüldözte két szekrény pasi a kórházból.A suliban a tesitanárral volt egy összetűzésem és kiteregette a kártyáit ami épp a győztes lapokból állt.Aznap nem mentem be az órákra hanem kint ültem a hidegben hogy megnyugodjak egy kicsit és az a napom már nem lehetett rosszabb mert újra felbukkant a sötét lovag.Mivel már így is ideges voltam visszaütöttem neki ami egy pofonból és egy tökön rúgásból állt meg még egy pofonból.A második pofon után már megunta és tudta hogy vége a játéknak ezért hagyott egy kis karácsonyi ajándékot.Miután lekezeltek hazajöhettem ami egy kicsit fura volt mert mikor csak zöld foltjaim voltak akkor benn tartottak most meg nyílt felületi sérülésem és nem.De mondjuk örülök neki hogy elengedtek mert volt agy jó délutánom.
-Még így tömören is hosszú!-fújta ki magát a férfi.
-Hát igen.Forgalmas volt ez a három hét-ekkor csöngetés zavarta meg a kis beszélgetésünket.Kinéztem az ablakon és Tomot pillantottam meg és azonnal leszaladtam hogy ajtót nyissak.Peter csak ült és nézett utánam hogy mi történhetett amiért így elrohantam.Lent:
-Szia szívem!-öleltem meg boldogan utána egy csókban forrtunk össze.
-Szia cica!Miért nem mukkantál ma meg a suliban?
-Egyszerűen ilyen kedvem van és szerintem ilyen marad egy ideig mert egyszerűen ez van.Te vagy a kivétel mert Te nagyon meghatározó szerepet töltesz be az életemben és mivel szoros kapcsolat fűz hozzád ezért vagyok képes veled beszélni.Még a saját ikreimre is haragszom Jenre azért mert követelőzik Ly meg folyton a nyomomban van és nem hagy nyugton.Anya...Hmmm, Anyát ma még nem láttam.
-Nem lehetne hogy bent mesélj ne itt kint mert megfogyok!?
-Ja bocs!Gyere csak be!Érezd otthon magad!-tártam ki az ajtót, közben zavaromban kipirultam.Nagyban beszélgettem Tommal lent a nappaliban mikor mondta hogy menjünk fel és akkor jutott eszembe Peter aki fent várt rám.
-Ő, Tom van egy kis bibi!...-vakargattam a tarkóm.
-Mi?-vágott olyan ,,értelmes" fejet.
-Itt van fent a szobámban az ügyvédem csak mikor csöngettél kiment a fejemből.Öcsém, biztos pipa lesz rám és nem csak Ő hanem Anyu is ha találkozok vele-töprengtem hangosan.
-Akkor menjünk fel.Kérj bocsánatot és ennyi.Biztos megbocsát, hisz az ügyvéded.
-Ja remélem...-húztam el a szám mint egy kényes kisgyerek.
Fent mikor beléptünk a pasi ott ült a gépem előtt és nézett valamit.Én csak zavarodottan néztem rá mire felállt és kezet nyújtott a mögöttem álló rasztásnak.
-Emma ügyvédje, Peter Witston!
-Emy barátja, Tom Kaulitz!
-Ó!Akkor gondolom el tudja mondani hogy is történt az Ön nézőpontjából ez az ügy.Segít?
-Persze!Ha ezzel a barátnőm segítségére lehetek bármikor!
Még jó két órát beszélgettünk Peterrel majd mikor hazaért a nővérem meg a húgom akkor szépen elköszöntünk tőle és útjára engedtük.Persze jött a tesóim kíváncsi nézése de durcis voltam rájuk ezért nem adtam nekik választ had törjék a buksijuk.
Következő héten a tárgyaláson...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése